„Fogjanak össze, és pontosan teljesítsék a végakaratot. A feladat egyszerű: a végrendelet – az törvény.”A Nemzet Színészei ezt írják abban a levelükben, amelyben Gobbi Hilda egykori nyaralójának megmentését kérik, és amelyet megküldtek az érintett szakmai szervezeteknek és állami intézményeknek.”Tessék mondani, ki merne ma Gobbi Hilda szemébe nézni?– kezdik a nyílt levelet.”
„Elérkezett az ideje, hogy Gobbi Hilda végakaratát – a végakarat minden pontjában leírtak szerint kezelje és tisztelje mindenki. Ennek így kellett volna történnie az első pillanattól. A végakarat – törvény, parancs az utókornak. Nem csak egyes bekezdései, hanem az összes” – írja a levelet megfogalmazó tizenkét színész, Almási Éva, Bodrogi Gyula, Cserhalmi György, Csikos Sándor, Hegedűs D. Géza, Jordán Tamás, Kulka János, Lehoczky Zsuzsa, Molnár Piroska, Pogány Judit, Szacsvay László és Udvaros Dorottya.
Úgy vélik, az 1988. július 13-án elhunyt Gobbi Hilda Magyarországnak példát mutatott abban, „hogyan lehet szeretni az országot, a nemzetet, a magyar nyelvet, a színészeket, a rendezőket, a dramaturgokat, a tervezőket, a műszaki dolgozókat. Mindazokat, akik Magyarország színházi világát alkotják. Képes volt törődni halála után is a színház jelenével (visegrádi nyaralóját, a „Patkó-házat” az államra hagyta, hogy a Nemzeti Színház kezelésében alkotóház legyen belőle), a színház jövőjével (az ő kezdeményezésére alakították ki a Jászai Mari Színészházat 1948-ban a Magyar utcában, amelyet fiatal pályakezdők használhattak bizonyos ideig; az üzemeltetésének rendjét határozta meg végrendeletében), a színház múltjával (Ódry Árpád Színészotthon, amelyet ugyancsak ő „talpalt ki” idős színészek gondozására). Az egész magyarországi színháztörténelem előtt meghajolt azzal, hogy létrehozta a Bajor Gizi Színészmúzeumot. Mindenét odaadta a magyarországi színházi világ számára”.
