Moldova 88 évesen megírta hattyúdalát.Önmagáról szinte sosem irt, nem ismerhettük magánéletét, habár érdekes lehetett.Ez a könyv kitárulkozás, a két párhuzamosan szeretett nőhöz való vonzódásáról, ingadozásáról, kitartásáról és végül a gyászról. Egy öregember vívódásai, búcsúja, irodalmi elszámolás.Rejtői könyvei ( Ferencvárosi koktél), riportjai, szociológiái (Tisztelet Komlónak, Magyar atom), műfajt teremtettek. Regényeinek (Árnyék az égen, Napló) széles olvasótábora van ma is. Ez az írás életműve méltó lezárás, meg ha gyengülő hangon is.
A könyv körül volt egy kis pulparlé, először az özvegy nem engedélyezte a megjelenését, aztán meggondolta magát.„Néhány hónapja azt mondtam, nem jelenhet meg az utolsó, a legeslegutolsó Moldova-könyv. Nem akartam, hogy ország-világ rólunk, a mi kapcsolatunkról, a mi érzelmeinkről olvasson. Akkor kijelentettem, ez a regény a fiókban marad az idők végezetéig. Ám meggyőztek, s egyre inkább úgy gondoltam, mégis meg kell jelennie ennek a műnek. Tartozom ennyivel Gyurinak, akit mindennél jobban szerettem és szeretek a mai napig…”
