Az NSZK-tól az Egyesült Államokig és Itáliától Afrikáig szerte a világban forgatott sikeres produkciókat a – kevés – német nemzetközi sztár egyike. Dolgozott Jancsó Miklóssal is. Kiről van szó? Udo Kierről, aki pár hete lett nyolcvan esztendős. Volt ő Frankenstein és a berlini Führer. Vagyis „az elmúlt fél évszázad megbízható filmes gonosza. Az élő kapocs Bódy Gábor és Lars von Trier, Gus Van Sant és Michael Bay, Madonna és Arnold Schwarzenegger, Drakula és a Holdon lakó nácik között.” Én a tengerentúlon élő művésszel a – hat esztendeje elhunyt – schönebergi Königer úr révén találkoztam – ifjan. A kékvíz szemű germán mozi csilaggal egy szót sem váltottam, de Miklós jóvoltából „képben voltam” vele, akivel ő korábban a fekete kontinensen fogatott.
West-Berlin, sőt az egész Spree-parti metropolisz egy {lüktető életű!} falu volt. Ahol szinte mindenki ismert mindenkit a fal 35 esztendővel ezelőtti leomlásáig. Kier sem csak a Berlinale forgatagában szerette e {fél} várost. Pár tucat színház, néhány száz kiállítóterem, vendéglő és bár. Ez volt hajdan az amerikai-brit-francia zóna, ahová a 80-as évek derekán érkeztem Pestről. Havi egy-két alkalommal a szovjet övezetet is felkerestem S-Bahnnal. Olcsóság, kopottság. Szocreál a csóró kapitalizmus szomszédságában. Elméletileg 599 kilométerre a bonni köztársaságtól. Gyakorlatilag-gondolkozásban mérföldek ezreire a jóléti NSZK-tól. De erről, majd egy másik történelem órán mesélek, a kaliforniai Udo Kier 100. születésnapja kapcsán.
