Százhárom éves korában csütörtökre virradóra elhunyt Keleti Ágnes ötszörös olimpiai bajnok tornász, a Nemzet Sportolója, a világ legidősebb olimpiai bajnoka.Keleti Ágnest december 25-én szívelégtelenséggel és tüdőgyulladásból adódó légzési nehézségekkel szállították fővárosi otthonából a Honvédkórházba.Keleti Ágnes tíz olimpiai érmével, és öt aranyérmével minden idők legeredményesebb magyar sportolóinak rangsorában Gerevich Aladár mögött a második, egyben ő a legtöbb olimpiai érmet szerző magyar női sportoló és a legeredményesebb magyar tornásznő.
KELETI (KLEIN) ÁGNES
Született: 1921. január 9., Budapest
Elhunyt: 2025. január 2., Budapest
Sportága: torna
Klubjai: Vívó és Atlétikai Club (1937–1938), Nemzeti Torna Egylet (1938–1941. június), Postás SE (1946–1950), Testnevelési Főiskolai DISZ SE/Haladás Testnevelési Főiskola SK (1950–1954), Budapesti Dózsa (1954–1956)
Kiemelkedő eredményei: 5x olimpiai bajnok (1952: talaj; 1956: felemás korlát, gerenda, talaj, kéziszercsapat), 3x olimpiai 2. (1952: csapat, 1956: összetett egyéni, összetett csapat); 2x olimpiai 3. (1952: felemás korlát, kéziszercsapat); világbajnok (1954: felemás korlát), vb-2. (1954: összetett csapat), vb-3. (1954: gerenda); 4x főiskolai világbajnok (1949: összetett egyéni, felemás korlát, gerenda, talaj); 48x egyéni bajnok (1940, 1945–1955: 9x összetett, 10x talaj, 8x felemás korlát, 7x gerenda, 4x kéziszer, 4x lóugrás, 4x szabadgyakorlat, 2x ritmika) és 7x csapatbajnok (1940, 1946–1949, 1951, 1954)
Legnagyobb elismerései: a Magyar Népköztársaság érdemes sportolója (1954), zsidó Sporthírességek csarnoka (1981), a Halhatatlanok Klubjának tagja (1992), MOB olimpiai aranygyűrű (1995), női sportolók nemzetközi Hírességek csarnoka (2001), a Nemzetközi Tornaszövetség (FIG) Hírességek csarnoka (2002), MOB-érdemérem (2003), a nemzet sportolója (2004), a magyar tornasport halhatatlanja (2007), elnöki érdemérem (2011), Prima Primissima-díj (2015), Izrael-díj (2017), az MSÚSZ életműdíjasa (2021)
A második világháború után a Budapesti Postás, 1950-től a TF DISZ, illetve TF Haladás, 1954 és 1956 között a Budapesti Dózsa színeiben szerepelt. Közben elvégezte a Testnevelési Főiskolát, amelynek tanára lett. 1947 és 1956 között különböző szereken 46-szoros magyar bajnok, ebből tízszeres egyéni összetett magyar bajnok, hétszeres csapatbajnok lett. Kivívta az örökös bajnoki címet, nála többször senki nem nyert tornászbajnokságot Magyarországon. 1949-ben a főiskolai világbajnokságon négy arany-, valamint egy-egy ezüst- és bronzérmet szerzett. Az 1954-es római világbajnokságon felemás korláton és a kéziszercsapattal is győzött, emellett még egy ezüst- és egy bronzérmet is gyűjtött.
