Hatalmas generációs szakadék van a szülők és a gyerekek között, ami napról napra mélyül, miközben a kicsik a digitális világ dzsungelében annak farkastörvényei szerint nevelkednek, erről beszélt Tóth Dániel, a Pszichológus Pasi az Üzlet & Utazás egyik epizódjában.
Tóth Dániel az egyetemi berkekben kezdett kutatásait követően kezdett el cikkeket írni, előadásokat tartani a digitális pszichológia témakörében, de mindig is arra vágyott, hogy több emberhez eljussanak a meglátásai. Ennek apropóján indult el több mint öt éve a YouTube-csatornája, ami a párja ötlete nyomán kapta a Pszichológus Pasi nevet.
A szakember az Üzlet & Utazás vendégeként beszélt arról, hogy hatalmas generációs szakadék érzékelhető a felnőttek és a gyerekek között, de ha valaki csak a negatívumokat hozza fel a digitális térrel kapcsolatban, azzal újabb éket ver közéjük. Éppen ezért ő mindig a kiegyensúlyozott álláspont híve, a veszélyek mellett a pozitívumokról, pozitív lehetőségekről is beszél
„Az elmúlt 50 évben a technológia elképesztő fejlődésen ment keresztül, az idősebb generáció egyre lemarad, a fiatalabbak pedig magukra maradnak. Ez a mauglisodás, a digitális elveszettség. A gyerekek a digitális világ dzsungelében annak farkastörvényei szerint nevelkednek. Számukra nem opció, hogy töröljék magukat, mert az online jelenlét olyanná vált, mint a levegő. A szülők pedig nincsenek képben, vakok arra, mit csinál a gyerekük. Azt hiszik, a lakásban nem lesz baja, pedig bármikor betalálhatják az interneten” – mondta Dallos Zoltán kérdésére válaszolva.
Véleménye szerint a digitális nevelés már akkor elkezdődik, amikor a gyerek megszületik, de a legtöbb esetben ez nem tudatos, vagy konstruktív módon zajlik. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlása szerint kétéves korig nullán kéne tartani a digitális időt, de már ebben az életkorban is sokan telefon elé “ültetik” a kicsiket. Ők nagyon beleszeretnek ebbe a világba, hiszen színes, dinamikus audiovizuális intercsomagjuk semmilyen offline ingerhez nem fogható.
A Pszichológus Pasi példaként említette, hogy az úttesten 50 évvel ezelőtt is úgy kellett átkelni, mint ma, a járművek sebessége lakott területen nem változott az elmúlt 20 évben, de az adatforgalom sebessége, és vele a digitális tér csak az elmúlt 20 évben is elképesztően sokat fejlődött. A legtöbb szülő mégsem foglalkozik ezzel, nem kér segítséget, nem beszél erről gyerekével addig, amíg ki nem borult a bili: csak akkor fordulnak segítségért, amikor beüt valami például a gyerek belekerül a függőségi spirálba, nem érdekli semmi, agresszív és kezelhetetlen.
Veszélyként emlegette a közösségi médiát is, ahol a digitális agresszió, a zaklatás, a trollkodás, a sexting és a like vadászat kivagyiság sem ritka. És itt jön be a képbe, hogyha annyit érsz ahány like-od van, akkor a gyerekek a lájkok alapján ítélik meg magukat, azokért kvázi eladják magukat.
