Török Ádám a magyar rockzene egyik nagy öregje volt, aki mindvégig hű volt a zenéhez, sosem alkudott meg és nem állt be egyik szekértáborba sem, hogy néhány millióval gazdagabb legyen. Hajdan, amikor a Magyar ifjúságnak zenei cikket írtam, Török Ádám volt az egyik zenész, akit rögtön megkedveltem és többször felhívtam, hogy újra és újra megírjam, milyen formációban játszik és otthon mit hallgat, ő kedveltette meg velem a dzsessz több kiválóságát, akik már ugyancsak nincsenek köztünk.
A legkedvesebb emlékem mégis az első találkozásunk, amikor a Mini a Bem rakparton játszott és a koncert előtt ott beszélgettünk az öltözőjében. Miután akkoriban ő volt az egyetlen fuvolás a magyar rockzenében, elmeséltem, hogy milyen nagy kedvencem a Jethro Tull, hogy imádom Anderson fuvola játékát. Ádám csettintett, elővette a fuvoláját és eljátszotta az egyik legismertebb Anderson futamot a Living in the Past-ból. Kétszer is elakadt, s utána őszintén elmondta, hogy nem könnyű lejátszani, amit a Jethro Tull lemezeken a főnök játszik. Pedig Török nagyszerű muzsikus volt, s talán túl őszinte is, de mindenki kedvelte, mindenki szívesen játszott vele. És a Gőzhajó is rendesen szelte a habokat, világsláger is lehetett volna, ha a Mini befutott volna külföldön.Ajánlom a ’93-as felvételt, eddig 80 ezren látták. S egy Marquez könyvet hozzá, mondjuk a „Szerelem kolera idején” címűt. Kár, hogy amikor a filmet forgatták, nem ismerték a Mini dalt.
