Akinek a fészerében egy 80-as évekbeli, Trabi, avagy egy 126-os Kispolski szunnyad {netán narancssárga színben!} az jól teszi, ha kivár az eladással 2023 tavaszáig, nyaráig amikor sejthetően újfent megdrágulnak az oldtimerek. Zéró/vacak banki kamatnál egy Wartburg sem rossz befektetés.
Hajdan a nyugati (immáron veterán) modellek komolyabb szériában – jobb minőségben? – készültek, mint a KGST-típusok. Így a piacon gyakoribb az ős-Golf, mint a 125-ös Nagypolski, 1200-as Zsiga. De lássuk a karcsúbb kocsik mezőnyét! Persze anno kinek a Trabant, a Zaporozsec, kinek a Fiat 500-as jelentette ifjúsága kedvenc kisautóját. {Én ez utóbbi, vászontetős, piros, torinói típussal suhantam Pest és Balaton között, max. 95 km/h-s tempóval…} Ám a hazánkban szép számmal akadtak olyanok is, akik csak a nyugati limuzinokért lelkesedtek, noha egy éjfekete, négyajtós Volgának is megvolt a maga (diszkrét) varázsa a Kádár-korszakban.
2023 tavaszán a zsúfolt nagyvárosokban, Berlintől Palma de Mallorcáig feltűnően sok a Smart és a Mini. A Lengyelországban és Szerbiában összeszerelt retro 500-as Fiat is igen népszerű. A francia márkákból szintén jobbára az alacsony üzemanyagfogyasztású és alapárú típusok kelendők. Németországban, de más gazdag EU tagállamokban is izgalmas trend, hogy a család második (harmadik) járművének egy bájos, környezetbarát Youngtimert választ magának a polgár. A 60-as években elterjedt Renault 4-es és a Citroën Kacsa éppúgy kultstátuszt ért el napjainkra, mint a már korábban debütált brit ős-Mini. Az olasz autóipar fénykorát idéző, Fiat 500-asok, az izmosabb Kispolskik, a Trabantok sem haltak még ki egészen Európa szívében. A legendás Volkswagen Bogár pedig örökéletűnek tűnik. Ha szolídan motorizáltak is ezek a praktikus kiskocsik, főleg városi (parkolóhely hiányos) forgalomban megállják a helyüket. Ráadásul – így a gyűjtők – pénzbefektetésnek is kifizetődők lehetnek.
