Az Ebéd a felhőkarcoló tetején a világ egyik leghíresebb és legismertebb fényképe, egyszerre jelképe New York városának, az 1930-as évek Amerikájának, és a Régi Szép Idők utolérhetetlenül menő Igazi Férfijainak, akik 200 méter magasban dobják be az ebédet meló közben, egy vasgerendán üldögélve, a lábaikat a nagy büdös semmi felett lóbálva. Ez a kép sok lakásban látható, maga a látvány is fantasztikus, de állítólag kamu, az építőmunkások alatt volt egy palló és tulajdonképpen reklám céllal készült, ahogy az a telex cikkéből is kiderül. És ma is sorban állnak a turisták, hogy felliftezhessenek az épület tetejére.
A helyszín valódi, a szereplők tényleg építőmunkások, de a jelenet megrendezett, csak a fotó kedvéért ültek ki a gerendára az ebéddel (és valószínűleg egy már elkészült emelet padlója van alattuk pár méterrel, csak a kompozíció miatt látszik úgy, mintha szédítő, feneketlen mélység lenne).
Az 1920-as évek vége, az 1930-asok eleje New Yorkban óriási építési lázban telt, egyre-másra nőttek ki a felhőkarcolók Manhattanben, pár év alatt megduplázódott a városban elérhető irodahelyiségek területe. Mivel ez pont egybeesett a nagy gazdasági világválsággal, a felhőkarcoló-építés egy idő után elég kockázatos biznisz lett: egyáltalán nem volt biztos, hogy mire elkészül az épület, lesz hozzá elég bérlő is. A legendássá vált fotó 1932-ben készült a 30 Rockefeller Plaza (igen, a 30 Rock szitkomsorozat névadója) építkezésén, akkor épp két éve adták át a Chrysler Buildinget, és egy éve az Empire State Buildinget, amelyek máig a világ leghíresebb felhőkarcolói között vannak. Az Empire State Building hiába volt akkor a világ legmagasabb épülete, szinte üresen vegetált még évekig, a tetőkilátó belépőjegyeiből több bevétele volt, mint a többi 100 emelet bérleti díjaiból.
Ilyen körülmények között nem csoda, hogy az épülő felhőkarcoló (ami valójában csak az ékköve volt a 14 épületből álló új minivárosnegyednek, a Rockefeller Centernek) tulajdonosa, az akkoriban már a csúcson túl levő, de még mindig szupergazdag Rockefeller család úgy érezte, minden hátszelet meg kell adni a befektetésnek, ami csak létezik. Így aztán akkora hírverést csaptak a sajtóban az építkezésnek, amekkorát csak nem szégyelltek – és ennek a része volt az a bizonyos fotóriport is a New York Herald Tribune 1932. október 2-i számában. Ennek volt a címlapképe az Ebéd a felhőkarcoló tetején, és itt kéne következnie annak, hogy kinek a fotója, de az a helyzet, hogy ezt nem tudjuk.
A lap legalább négy fotóst küldött a riportra, aminek az apropója az volt, hogy az építkezés elért a 66. emeletig. Mivel akkoriban nem volt feltétlenül szokás a sajtófotóknál a fénykép készítőjét is feltüntetni, a később legendássá vált képnél sem történt ez meg. Ahogy a Time magazin összeállításából kiderül, amúgy egy csomó hasonló kép készült még aznap:
A képeken egyébként valódi építőmunkások szerepelnek, összesen 11-en, később dokumentumfilmesek közülük kettőnek a személyazonosságát tudták lenyomozni, a többiek ismeretlenek maradtak. A felhőkarcoló építésén amúgy 40 ezer ember dolgozott, de szerződések, fizetési jegyzék vagy bármi dokumentáció, amelyen nevek szerepeltek volna, nem maradt fenn. Bár a korabeli építkezések biztonsági körülményei hajmeresztők voltak, az azért tiszta sor, hogy csak a fotó kedvéért ültek ki a munkások a vasgerendára ebédelni. Egy elmélet szerint ráadásul nem is a hatvan-egynéhány emeletes mélység fölött lógott az a gerenda, hanem a már elkészült födém felett – ami egyébként egészen logikus is lenne, elvégre biztosan nem hiányzott egy fotózás miatt lezuhanó munkásról szóló hír akkoriban Rockefelleréknek.
Akárhogy is, a fotó rövid úton legendássá vált, és maga a felhőkarcoló sem szenvedett annyira a 30-as évek válságos éveiben, mint sok társa Manhattanben. Ma az NBCUniversal a fő bérlője, az itteni stúdióban veszik fel például a legendás Saturday Night Live adásait, több mint 1000 fős közönség előtt. Az épület legnagyobb kunsztja azonban a Top of the Rock, a kilátó a tetején, nagyjából ott, ahol 90 éve az ikonikus fotó készült.
