1961 végén meglehetősen szokatlan vendég érkezett látogatóba Nyugatról a vasfüggöny mögé: Góliát, egy 68 tonnás kék bálna, ami teljesen lázban tartotta a magyarokat. A legenda szerint viszont a puszta látogatásán felül volt egy még érdekesebb célja a magyar körútnak: a CIA használhatta kémkedésre a bálnát, hogy feltérképezze, hol lehetnek a szovjet rakétabázisok.„Csak a nyelve 2200 kilogramm” – ezt az érdekességet szinte minden korabeli lap kiemelte, amikor Góliát érkezéséről vagy már magyarországi tartózkodásáról cikkezett. Érthető okokból, hiszen a kék bálna teljesen szokatlan jelenség volt idehaza, nemhogy élőben, de még képen sem sokan láttak bálnát, úgyhogy igazi szenzációnak számított, hogy testközelből lehetett megfigyelni egy ilyen óriást.
Góliátot magam is láttam Pécsett. Gyerekként, amikor még tévé sem családnak volt, óriási élmény volt a bálnát látni. Ha jól emlékszem, a mai Konzum áruház mellett állították le a kamiont, akkor azt Bajcsy Zsilinszky úti piactérnek hívták és négy napig, vagyis 1962 február 15 és 19 között lehetett körbejárni.Akkoriban 150 ezer polgára volt Pécsnek, sa korabeli hírek szerint 115 ezren látták Góliátot.Egyébként gyerekkoromban két ilyen nagy látványosság volt, a bálna mellett Gagarin is eljött Pécsre, egy nyitott autóból integetett az utca mentén álló népeknek.
Az Esti Hírlap 1961. december 9-én már arról írt: „December 18-a körül átlépi az ország határát egy 26 méter hosszú, speciális kocsira épített guruló hűtőszekrény, amelyben a 22 méter hosszú, preparált Góliát nevű óriásbálnát helyezték el. Norvég halászok ejtették el az óriás állatot. A párizsi jégrevü mindenfelé magával viszi a bálna óriást és kiállítja. Most Budapesten keresik azt a teret, ahol Góliátot bemutathatják. Nem akármilyen állat: súlya 68 200 kiló. Hossza 22 méter, a szíve 450 kiló, veséje 560, mája 600, nyelve 2200 kiló. Az állatból 30 ezer kiló zsírt vettek ki.”
Az 1954-ben, az Atlanti-óceánból kifogott állatot 70 hektoliter formalin segítségével konzerválták. Eközben távolították el a fent felsorolt (és lemért) belső szerveit is. A formalin mellé viszont mást is bevetettek, a bálna állandó kísérője lett a már említett hűtőgép, amelynek csövei az állat testébe vezettek. Ezt viszont csak akkor kapcsolták be, ha a bemutatás idején a hőmérséklet 0 Celsius-fok fölé emelkedett. Épp ezért többnyire télre időzítették a különféle külföldi turnékat, de például Magyarországon is bőven belelógott a tavaszba Góliát látogatása, szóval volt dolga bőven ennek a hűtőnek.
Az akkori cikkekből kiderült, hogy nem volt túl gyors Góliát haladása. Igaz, 1961-ben még nem voltak autópályáink, de így is figyelemre méltó, hogy csak december 29-én (más források szerin 30-án, négynapos késéssel) gurult be a hatalmas teherautó Budapestre, azon belül is a Városligetbe.
Az 1961 decemberének végéről nagyrészt 1962 elejére átcsúszó cirkuszilátványosság-turné meglehetősen sikeresnek bizonyult, a magyar nép valósággal rávetette magát a Kárpát-medencei szemnek teljesen ismeretlennek számító, egzotikus állatra. Legalábbis egy a Zalai Hírlapban 1962. április 22-én megjelent cikk szerint a bálna Zalaegerszegre érkezése előtt 35 magyar várost járt már meg, összesen 1,5 millió magyar volt kíváncsi rá. Ebből csak Budapesten 700 ezren nézték meg az Ország-Világ szerint. Pedig eredetileg kisebb lett volna az országos bálnakörút: a Népszabadság az MTI nyomán azt írta még 1962. február elején, hogy a turné csak Győrt, Veszprémet, Székesfehérvárt, Dunaújvárost, Pécset, Mohácsot, Kecskemétet, Szegedet, Szolnokot, Debrecent, Nyíregyházát, Miskolcot és Gyöngyöst érinti majd, végül március 20-án visszajut Budapestre, ahonnan másnap, hajóval távozik Bulgária felé.
Góliát története viszont – egyes berkekben – egy egészen furcsa adalékkal maradt fenn. Városi legendák szerint ugyanis nem a látványosság bemutatása volt a fő cél, hanem a 68 tonnás bálna, illetve az azt szállító, 22 kerekes, rendkívül hosszú és a bálnával együtt kifejezetten nehéz kamion egy nagy nyugati kémakció gigantikus főszereplője volt.
A kamion Magyarországon belüli haladásához ugyanis útvonalengedély kellett – a szervezők előre jelentették, honnan hova szeretnének eljutni a nagy országos turné során az állattal, az állami közutakat felügyelő Közlekedési és Postaügyi Minisztérium (KPM) pedig kiadta az engedélyt, hogy merre mehetnek, figyelembe véve, hogy mely utak, hidak bírják el a túlméretes járművet.
A túlméretes jármű pedig – a nagy kémelmélet hívei szerint legalábbis – hogy, hogy nem, méreteiben eléggé hasonlított azokhoz a szovjet járművekhez, amelyekkel az akkori ballisztikus rakétákat szállították. Azzal tehát, hogy megtudták, merre mehet a bálna, megtudták azt is, elvi szinten mely útvonalak közelében lehetnek a rakétaállomások.
A sztori megihlette Parti Nagy Lajost is, aki egy ügynökbálnáról ír A fagyott kutya lába című művében, de a furcsa helyen mutatkozó kolosszális cet jelentős szerepet kapva felbukkan Krasznahorkai László Az ellenállás melankóliája című regényében, illetve az ebből készült, Tarr Béla és Hranitzky Ágnes által rendezett filmadaptációban, a Werckmeister harmóniákban is.
Hogy ebből mi az igazság? Valószínűleg semmi, de azért ezt biztosra nem mondhatjuk. Ezen az állásponton volt Békés Csaba, a Hidegháború-történeti Kutatóközpont alapító igazgatója is, amikor 2005-ben megkereste az RTL XXI. század című műsora a „kémbálna” ügyében. „A bálna itt járt, ez történelmi tény, hogy turistaként vagy éppen valamilyen más célzattal, az nem derült még ki” – mondta Békés, hozzátéve, hogy hisz is, meg nem is a rendkívül egyedi CIA-akcióban, ami azért valószínűleg inkább legenda, mert már az 1960-as években is voltak az ilyen jellegű megfigyelésre alkalmasabb eszközök, mint a csalibálna.
A dologhoz tartozik az is, hogy Magyarország azért stratégiailag nem volt annyira fontos célpont az 1960-as évek elején, hogy a CIA ennyire filmbe illő módon próbálja meg kideríteni a nagy szovjet rakétatitkokat, főleg, ha megtehette ezt a legendás U–2 felderítő repülőgéppel is.
„Nagyon valószínűtlen, hogy egy ilyen akcióra kellett volna felhasználni a bálnát, mivel az adott körülmények között ez nem volt logikus. De amíg az ellenkező bizonyítékok nincsenek a kezünkben, addig nem zárhatjuk ki ezt a lehetőséget sem” – vélekedett a történész a bálnakérdésről a Legendavadászat című könyvben. Békés a kontextust magyarázva arra is kitért, hogy az 1956-os forradalom eltiprása miatt évente elítélték Magyarországot és a Szovjetuniót az ENSZ közgyűlésén, 1960-ban viszont külön tárgyalások indultak Washington és Budapest között, ezek 1962-ben megegyezést hoztak: levették a napirendről a magyar ügyet, cserébe 1963 tavaszán jött az amnesztia az 1956-os forradalom miatt még börtönben ülőknek.
Békés szerint az 1961-es bálnavizit leszervezésének idején még bőven folyhattak titkos tárgyalások, amelyeknek lehettek gesztusokban megnyilvánuló mellékzöngéik. „Góliát beengedése a vasfüggöny túloldalára lehetett egy ilyen gesztus, hiszen egy ilyen nagy eseményt valamilyen felső fórumnak engedélyeznie kellett” – fejtette ki Békés.
Góliát történetéhez az is hozzátartozik, hogy 1962 után 1963-ban is Budapestre csalogatták volna, ám hiába szervezett le mindent a Magyar Cirkusz és Varieté Vállalat, hogy a preparált állat két hónapra újra Magyarországra kerüljön, Góliát csak nem akart megérkezni. Az Esti Hírlap tudósítása szerint a bálna végül Varsóban kötött ki, mivel az állat francia tulajdonosai között nézeteltérés alakult ki, és többek inkább Varsót látták jobb célpontnak. Az ügyben a magyar vállalat 100 ezer forintos kártérítést követelt.
Vagy csak addigra Góliát már mindent tudott a magyarországi szovjet rakétarendszerekről, így nem volt miért visszatérnie.
