Az osztrák kabinetet – 1970-től – 13 esztendőn keresztül, s pártját az SPÖ-t jó másfél évtizedig irányító Bruno Kreisky politikai pályafutásának állomásait fürkészve e sorok {Berlinben élő} írója, rengeteg rokon vonást fedezett fel a hajdani bécsi kancellár és 31 éve elhunyt bonni kollégája, Willy Brandt életútja között. Mintha ma hiány lenne ilyen nagy formátumú közszereplőkből!?
Mielőtt részletesebben szólnánk Kreisky (1911-1990) munkásságáról, talán nem hiábavaló röviden felidézni ezeket a történelmi párhuzamokat! Mindkét baloldali politikus az első világháború küszöbén született, s már fiatalon csatlakozott a szocialista mozgalomhoz. A nácizmus terjedésekor a 30-as években Brandt (1913-1992) és Kreisky egyaránt Skandináviába
emigrált: 1940-ben találkoztak először személyesen Stockholmban, s bizalmas, baráti – sírig tartó – kapcsolatuk félévszázadon át volt forró vitáktól átitatva. A későbbi nyugatnémet, illetve osztrák kancellár, egyaránt a 60-as években kerültek pártjuk élére, s mielőtt kormányt alakíthattak volna belekóstoltak a külügyminiszterségbe is. (Kreisky 1959-től, Brandt ’66-tól volt hazája fődiplomatája.) Mindketten rétori erényekkel megáldott, több nyelven beszélő européerek voltak, akik szülőföldjük szociális biztonságára éppúgy nagy hangsúlyt helyeztek, mint a hidegháború enyhítésére, a Közel-Kelet és a harmadik világ konfliktusainak tárgyalásos rendezésére. A Szocialista Internacionálé vezetésében szorosan együttműködő Willy Brandt és Bruno Kreisky még láthatták a „nagy csodát” a vasfüggöny szétszakadozását, a berlini falomlást. Az európai szociáldemokrácia két meghatározó, német anyanyelvű „nagy öregje” egyaránt 79 esztendősen hunyt el. Kreisky koporsójánál a fiatalabb Brandt mondott szívbemarkoló beszédet…
Az Osztrák-Magyar Monarchiában, nagypolgári zsidó családban száztízenkét esztendeje világra jött Bruno Kreisky már kamasz fejjel érdeklődik a politika iránt. Első ilyen vonatkozású, meghatározó személyes élménye az a bécsi diáktüntetés volt, melyet 1925-ben szerveztek egy iskolásfiú öngyilkosságát követően. Az élénk eszű, kíváncsi természetű Kreisky pár hónappal később lép be a Szocialista Diák Szövetségbe, majd 1927-ben csatlakozik a kevésbé elméleti Szocialista Munkásifjúsági Szövetséghez. Tanulmányait sem hanyagolja el. Az antidemokratikus eszmék terjedése és a gazdasági nehézségek már Ausztriában is éreztetik hatásukat, amikor az orvosi hivatáshoz is kedvet érző Kreisky a korábbi külügyminiszter, Otto Bauer (1882-1938) tanácsára 1930-ban a jogi egyetemre iratkozik be. Ekkor már a Verband der Sozialistischen Arbeiterjugend egyik alsó-ausztriai körzeti szervezetének irányítója. Hamarosan a hatóságok is felfigyelnek a lázongó ifjúra: Kreiskyt politikai aktivitása miatt legelőször 22 évesen veszik őrizetbe.
A munkásmozgalommal szemben keményen fellépő Engelbert Dollfuss (1891-1934) kancellár diktatúrája ellen tenni akaró fiatalok nem csupán kiáltvány megfogalmazásával, hanem ’34 februárjában az illegális Forradalmi Szocialista Ifjúság nevű csoport wienerwaldi megalapításával is kifejezik tiltakozásukat. A Brnoban megtartott első, téli „birodalmi konferenciájukat” követően Kreiskyt letartóztatják és az 1936-os „nagy szocialista perben” hazaárulás vádjával egy év szabadságvesztésre ítélik. (Visszaemlékezéseiben ironikusan szól arról, hogy előtte nem volt a második Osztrák Köztársaságnak „Hochverrat” vagyis hazaárulás miatt börtönviselt szövetségi kancellárja…) Celláját elhagyva sem tanulmányait nem folytathatja, sem munkát nem vállalhat Bécsben. Sőt külföldre sem utazhat. Így az olasz határhoz közeli városka, Hermagor lóden-üzemében kamatoztatja ismereteit. Amint élete ezen nehéz korszakáról szellemesen fogalmazott egyik könyvében: „… tehát úgy is vehetjük, hogy textilipari betanított segédmunkás vagyok.” Az is tragikomikus történetbe illő életrajzi tény, hogy Bruno Kreisky végül is engedélyt kapott, hogy befejezhesse jogi tanulmányait – legutolsó vizsgáját 1938 márciusa derekán tette le, amikor Adolf Hitler (1889-1945) horogkeresztes csapatai bevonultak az osztrák fővárosba és az „Anschlusst” ünnepelték. Ennyit mára.
Hamarosan innen folytatódik a K. und K. korszaktól a Kresky-Kádár periódusig ívelő történelemóra!
