Az európai országok összehangolt fellépése miatt Oroszország törekvése meghiúsult, hogy az energiaellátás korlátozásával visszatartsa Ukrajna támogatását az orosz-ukrán háborúban. Oroszország azonban nem a harctéren, hanem a piacon szenvedte el Ukrajna elleni legjelentősebb vereségét.
Az orosz agresszorok arra számítottak, hogy a földgázt fegyverként használhatják fel Nyugat-Európa befolyásolására. Ez nem váltotta be a hozzájuk fűzött reményeket. Az olaj könnyen szállítható óceáni tartályhajókkal, a gáz a leghatékonyabban és leggazdaságosabban csővezetékeken keresztül továbbítható. A csővezeték építése időigényes és költséges. Amikor a csővezeték elkészül, a vevő az egyik végén csatlakozik az eladó a másik végén. Bár a gáz szállítható tartályhajóval is, de ehhez először folyékony formába kell tömöríteni, ami drága és technológiailag igényes feladat.
Az európai fogyasztók az olcsóbb és hitük szerint megbízható orosz vezetékes gázra támaszkodtak a 2010-es években. Az Ukrajna elleni orosz támadás előtt az európaiak ráébredtek, hogy az orosz vezetékhálózat csak korlátozott mennyiségű gázt biztosít. Télen Európa több gázt fogyaszt, mint amennyit a hálózat képes szállítani. Az orosz akciók 2021 nyarán meghiúsították az európai tartalékolást, és a hiány miatt az árak jelentősen emelkedtek. Az európai gazdaságok sokkal ellenállóbbak voltak és jobban kezelték a válságot, mint ahogy azt az oroszok remélték.
Az európai uniós tagállamok csökkentették az orosz gázfüggőséget. Egyik lépésük az volt, hogy diverzifikálták az energiaforrásaikat, és növelték a megújuló energiák, például a nap- és szélenergia, valamint az LNG (cseppfolyósított földgáz) importjának arányát. Új gázvezetékek és LNG-terminálok építését tervezték, hogy alternatív forrásokból szerezzenek gázt. Az LNG importjának növelése különösen fontos volt, mivel a cseppfolyósított gáz nagyobb rugalmasságot biztosít az ellátásban.
Az európai országok az energiahatékonyság fokozására is összpontosítottak, hogy csökkentsék a fogyasztást és javítsák az energiatakarékosságot. Ez magában foglalta az épületek energiahatékonyságának javítását, a közlekedési szektor korszerűsítését, valamint az innovatív technológiák és megoldások előmozdítását. És 12 hónap alatt az európai országok figyelemreméltó energetikai fordulatot értek el. Először is csökkentették a gázigényüket. A becslések szerint az európai földgázfogyasztás 2022-ben 12 százalékkal marad el a 2019–21-es évek átlagától. 2023-ra további fogyasztáscsökkentést jósolnak.
Az időjárás is segített. A 2022–23-as európai tél többnyire enyhe volt. Az energiahelyettesítés is változást hozott. Németország 2022-ben 12 százalékkal több szénből termelt villamos energiát használt, mint 2021-ben. A koronavírus-járványból való lassú kilábalás Kínában is segített. A kínai folyékony földgáz világpiaci vásárlása 2022-ben közel 20 százalékkal esett vissza a 2021-es szinthez képest.
Az Európai Unió kormányai 800 milliárd eurót (860 milliárd dollárt) költöttek az üzemanyagszámlák támogatására 2022-ben. Az Egyesült Királyság 400 GBP (500 dollár) sürgősségi támogatást osztott szét háztartásonként, hogy segítse az üzemanyagköltségeket. Németország általában az általa importált gáz csaknem felét reexportálja, és a válság miatt tapasztalt hiányok ellenére továbbra is hasonló arányban reexportált az uniós partnerek felé.
És ahogy az európai országok csökkentették fogyasztásukat, beszerzési forrásaikat is váltottak. Norvégia felváltotta Oroszországot és Európa legnagyobb gázszolgáltatója lett. Újratelepítette tengeri mezőit, hogy kevesebb olajat és több gázt termeljen. Norvégia rengeteg olcsó vízenergiával rendelkezik, és ennek nagy részét exportálja. A 2022-es energiaválság idején ezek az exportkötelezettségek megemelték a norvég háztartások villanyszámláit, és hozzájárultak ahhoz, hogy a norvég kormányzó Munkáspárt népszerűsége visszaessen.A kormány mégis rendíthetetlenül betartotta villamosenergia-exportra vonatkozó kötelezettségvállalásait.
Az Egyesült Államokból, a Perzsa-öbölből és Nyugat-Afrikából érkező folyékony földgázszállítmányok Ázsiából történő átirányítása szintén hozzájárult Európa energiabiztonságához. 2022 decemberében Németország új gázfogadó terminált nyitott a Bréma melletti Wilhelmshavenben, amely rekordsebességgel, kevesebb mint 200 nap alatt készült el. 2023-ban további két terminál kezdi meg működését.
2022-ben 25 százalékkal esett vissza az orosz gázexport. A 2022. februári invázió előtti hónapokban felállított fájdalmas rekordárak óta pedig a gáz ára meredeken csökkent Európában. Az orosz vezetők azt feltételezték, hogy Európába tartó vezetékeik függővé teszik a kontinenst Oroszországtól. Nem vették figyelembe, hogy a vezetékek Oroszországot is függővé teszik Európától. Ezzel szemben csak egyetlen vezeték köti össze Oroszországot Kínával, és Putyin számára kevésbé értékes – a Carnegie Alapítvány a Nemzetközi Békéért tanulmánya szerint az általa szállított gáz ára sokkal alacsonyabb, mint az Oroszország által szállított gáz ára.
A Wilhelmshavenben gyorsan megépült dekompressziós üzem 500 millió dollárba kerül. Németország három újonnan épült, folyékony földgáz fogadására szolgáló terminálja több mint 3 milliárd dollárba. A gázt tömörítő kimenő terminálok azonban még többe kerülnek: 10,5 milliárd dollár a legfrissebb becslés az Egyesült Államok Öböl-parti következő nagy projektjére. Oroszország a külföldi befektetésektől és technológiától függött, hogy versenyezzen a folyékony-földgáz-piacon. A nyugati szankciók hatására mind a befektetések, mind a technológia Oroszországba irányuló áramlása megszakadt.
Oroszországnak nincs meg a gazdasági és technológiai lendülete ahhoz, hogy lépést tudjon tartani a folyékony gáz piacának nagy versenytársaival, mint például az Egyesült Államok és Katar. Áprilisban a CNBC beszámolt egy gázipari tanácsadók tanulmányáról, amely 2030-ra 50 százalékos növekedést prognosztizált a folyékony-földgáz piacán. Ugyanezen tanulmány szerint az orosz részesedés ezen a piacon 5 százalékra csökken (most körülbelül 7 százalék), holott az amerikai részesedés 25 százalékra emelkedik (körülbelül 20 százalékról).
Ha az ukrajnai háború a következő télen is folytatódik, Európának újabb nehézségekre kell felkészülnie. Németország atomerőművei, amelyek tavaly enyhítették a sokkot, áprilisban végleg offline állapotba kerültek. És ezúttal a tél hidegebb lehet. A nem orosz termelők gáztermelése azonban folyamatosan növekszik.
A kockázatok mindenhol jelen vannak – de a lehetőségek is. Amikor ez a háború véget ér, a tanulság egyértelmű lesz: siettetni kell a bolygót a fosszilis tüzelőanyag utáni jövő felé – nemcsak azért, hogy megóvjuk környezetünket, hanem azért is, hogy fenntartsuk a világbékét az olajat és gázt fegyverként használó agresszorokkal szemben. A legmaradandóbb lecke mégis a politika. Az energiasokk révén Európa új erőforrást fedezett fel: a bölcsen vezetett együttműködés erejét a közös veszéllyel való szembenézés és leküzdés érdekében.