A programot ezúttal is az uralkodó kívánságának megfelelően állították össze, aki a fotók tanúsága szerint maximálisan jól érzi magát, közlékeny, mosolyog, mindenkivel kezet fog és ölelkezik. Egyszóval ismét bejött Károlynak az erdélyi vakáció.
Károly királyt rövid ujjú ingben, napszemüvegben és sétapálcával a kezében kapták lencsevégre, amikor kilépett szombaton a zalánpataki házának kapuján. Az uralkodót a helyiek virággal és tapssal fogadták. Kezet fogott az emberekkel, és percekig beszélgetett a jelenlévőkkel – számoltak be a romániai hírtelevíziók és portálok, és a felvételeiken látszik, hogy valóságos zarándokhely lett Zalánpataka, egész Romániából odasereglettek a kíváncsiskodók és a rajongók, hogy megpillanthassák a brit uralkodót. Sőt, nemcsak romániaiak tolongtak a kapu előtt, hanem ideérkezett angol turisták is, akik elragadtatva számoltak be utólag arról, hogy Angliában sose lett volna alkalmuk ilyen közvetlen közelről és ennyire protokollmentesen találkozni a királlyal.
A brit uralkodó számára egy pikniket is szerveztek a helybéliek, amelyen maguk is részt vettek. A hagyományos székely falatok mellett volt muzsika is, magyar népdalokkal szórakoztatták a felséget, aki érdeklődve hallgatta az „Az a szép, az a szép, akinek a szeme kék…” kezdetű nótát.
De nemcsak evés-ivás volt napirenden, a felség túrabotja és a nyakában lógó messzelátó arra engedett következtetni, hogy kiadós sétára készült fel Károly és az őt kísérők csoportja. Arról korábban már beszámoltunk, hogy az uralkodó állandó házigazdája Kálnoky Tibor gróf, akinek a meghívására érkezett legelőször erre a vidékre Károly. A látvány, a környezet, a természetközeli életmód annyira lenyűgözte már első pillanattól, hogy Károly kijelentette, ő is hasonlót szeretne, egy kis földi paradicsomot.
Végül Kálnoky javaslatára vásárolta meg a zalánpataki birtokot, abban a faluban, amit eredetileg a Kálnoky család egyik őse, Sámuel alapított még a 17. században. A korábban már említett interjúban Kálnoky Tibor úgy mesélte, hogy a herceg leírta az általa elképzelt tökéletes helyet, neki pedig volt egy ötlete, hogy hol is lehet ez a hely. A 18 kilométeres távot mintegy hat óra alatt tették meg gyalog, a dombokon keresztül Miklósvárról Zalánpatakra. Állítólag még egy esztenánál is megálltak, ahol a pásztorok sajttal kínálták őket. Kálnoky Tibor korábbi interjúkban is hangsúlyozta, hogy Károlyt egyáltalán nem kellett győzködni, egyből magával ragadta a hely.
„Annyira jól érezte magát, hogy ott helyben nyélbe ütötték a vásárlást az akkori tulajdonosával, aki egy öreg néni volt, és azzal a feltétellel adta el a házat, ha ott maradhat még élete végéig” – idézte fel előadásában a történetet Kálnoky Tibor fia, Mátyás.
Arról is írtunk már, hogy zajlanak Károly kirándulásai. „Nagyjából úgy néz ki, hogy sétálnak, majd a botanikusa (John Akeroyd – szerk.) észrevesz egy virágot, és akkor mindenki a virág köré sereglik, megnézik, még le is guggolnak mellé” – mesélte el Kálnoky Mátyás hozzátéve, hogy néhány méterrel később aztán ismét lejátszódik egy hasonló a jelenet. Már maga is vett részt ilyen sétán, egyszer közbe is kellett avatkozzon, amikor a családja pulija ráült az épp megfigyelt virágra. Utána már nem is vehetett részt a sétákon. Állítása szerint, ahhoz képest, hogy hány éves, Károly nagyon jól bírja a sétát, még testőreinek is kihívást jelent, hogy tudják tartani vele a tempót.
Károly éves látogatásainak menete általában ugyanolyan forgatókönyv szerint zajlik, mint az most történt: egy gyors bukaresti vizitációval kezdődik, amikor sorban kezet fog az olyan hivatalosságokkal, mint az államelnök, a miniszterelnök és hasonlók. Majd a társaságával helikopterrel megérkezik Zalánpatakára.
