Harkány környékén az a mondás járja, hogy cipőt a cipőboltból, halászlét a Schwarztól. Pedig az Ormánsági Halászcsárda nem is a fürdővárosban van, hanem attól tíz kilométerre, Kémesen. A vendéglőst hivatalosan Fekete Jánosnak hívják, de Schwartznak ismerik, dolgozott is Németországban és jól beszéli a nyelvet, a környéken lakó németek is idejárnak. Akárhogy is ragozom, az Ormánság közepén egy békebeli vendéglő áll, s ha egy vendég véletlenül tér be, igencsak elcsodálkozik, hogy még étvágygerjesztő pálinkát is kap, és jó szót, meg az ebéd végén, búcsúzóul palacsintát. Mondtam is Kyrának, a mostani tanulójuknak, hogy boldog lehet, aki itt kapja a szakmából az első leckéket.
Állítólag erdész szeretett volna lenni, csak mást vettek fel a suliba.
Nem úgy volt az. Engem vettek fel, papírom volt róla, de aztán benyomtak helyettem egy protekcióst. Így váltottam, s a harkányi Baranya Szállóban lettem pincértanuló. És persze fociztam a pécsi bőrgyárban. Siklóson voltam katona, ott is fociztam, s utána az első feleségemmel itt Kémesen vittük a Laki vendéglőt, majd amikor az áfésszal nem egyeztünk, mert az az övék volt, a harkányi strandon dolgoztunk a Babgulyásban…
Hogy került Németországba?
Régi vágyam volt, hogy az ottani vendéglátásba is belekóstoljak, és Vendel bácsi, egy kitelepített sváb ember, akinek panziója volt Vorzheim mellett, beajánlott egy halas komplexumba, ahol étterem, szálloda, sőt még halastó is volt. Ott aztán nem lehetett hibázni, amit a főnök mondott, az szentírás volt. Három hónapig ki sem mehettem a placcra, de aztán három és fél évig maradtam, akkor is csak a család hívására jöttem haza. A második feleségemmel, Zsuzsával,aki ugyancsak vendéglátós volt, a harkányi strandon üzemeltettünk egy ételbárt, míg meg nem örököltem ezt a kémesi házat. Boldog lehet, aki itt tanulhatja ki a szakmát.
Hogyan lesz egy házból híres vendéglő az ormánsági kis faluban?
Öreg horgász barátom, Szabó Kálmán nagyon egyedül maradt, amikor meghalt a felesége és mi elvállaltuk, hogy gondoskodunk róla. Mindig azt mondogatta, hogy nehogy eladjam majd a házat, nyissak egy vendéglőt. Régi vágyam volt, hogy végre egy saját üzletem legyen. És ez a 100 éves vályogház a maga 60 centis falaival, fél hektáros birtokával nagyon is megfelelt. A ház alaprajza is alkalmassá tette vendéglőnek és aztán 2012 augusztus 12-én nyitottunk ki. Itt aztán minden ormánsági, a terítők, a függönyök, még az ünneplős ingem is. Ezek mindi a szülőfalumból, Csányoszlóból valók, a sógornőm készítette. Őrizzük a tájat, s egy falura tőlünk van a Dráva Látogató Központ.
A vendégek, hogy találtak ide, mert kezdetben még nem sokan tudták, hogy a Schwarz -féle halászlének nincs párja, ahogy azt sok környékbeli vendéglős is elismeri?
Hittünk magunkban, a feleségem főz, ő a vendéglő motorja, s jött velünk Virág, aki felszolgál, s már a harkányi strandon velünk dolgozott. Tanulóink is vannak, most éppen Kyra, a szomszéd faluból. Ez persze még kevés lett volna az üdvösséghez, de meghívtam mind a 49 ormánsági polgármestert és a 7 vadásztársaság vezetőit, hogy szokjanak ide. S kezdetben ők tartottak el. A Laki vendéglő még létezett akkoriban, de mér csak kocsmaként működött, így komoly konkurenciánk nem volt. Sok pénzünk volt benne, hitel is, de nem ijedtünk meg. Tudtam, hogy boldogulunk és beszélek németül, horvátul is. A vendégeink több, mint harmada ma már német, s különösen népszerűek vagyunk a pécsiek és a kozármislenyiek körében, de a környéken lakó horvátok és bosnyákok sem kerülnek el. A Drávaszabolcs és Kémes között megépült bicikliút is Son vendéget hoz. Az első két év volt a legnehezebb, akkor mindent elvállaltunk, falunapot, öregek napját, nőnapot, lakodalmat.
Azóta sem zárt be egyetlen napra sem?
Nálunk nincs szünnap, télen is kinyitunk, pedig azok a hónapok veszteségesek, de behozzuk. Egyszer mentem el fél napra, s jött 8-10 vadász, akik reklamáltak, hogy nekem ez nem szokásom zárva lenni. Sok kapcsolat ma is működik, például a sámodiak ma is tőlem rendelnek minden rendezvényre ételt, italt.
A halászlén, meg a többi halételen túl a vendégek kapnak egy kis kupica pálinkát és desszertként két palacsintát. Ez máshol nem szokás, belefér a büdzsébe?
Kigazdálkodjuk, ha ez a tétel valakit csődbe visz, az nem ért a vendéglátáshoz. Négy vendégkönyvünk telt meg, és mi még nyitva vagyunk. A covidot persze megszenvedtük, de ételszállítással túléltük.
Az ormánsági relikviák mellett a focinak is szentelt néhány sarkot.
Sok jó barátom van, Gera Zolit szinte mi neveltük fel Harkányban, a Dárdai Paliék is régi barátaim, már az apját is jól ismertem, Dunai II is pécsi focista volt, és rengeteg dedikált mezt, könyvet, fotót őrzök, amelyekkel szívesen dicsekszem.
