Időben szólok a Spreehez készülődő turistáknak, hogy a Pergamon Múzem névadó, monumentális oltára csak 2023. október 23-ig látogatható. Azután jó három évig restaurálják e remekművet, mely II. Eumenész király uralkodása alatt, Kr. e. 2. század első felében épült Kis-Ázsiában (Pergamon város várhegyén). Olvasom, hogy „az oltár 35,46 méter széles volt, és
33,40 méter mély, egyedül csak a lépcső ebből 20 méter. A lábazatot dombormű díszítette, amely a gigászok harcát ábrázolja a görög istenek ellen…” A múzeum tervezett teljes felújítása 2037-ig tart, szóval így hatvan felett nem várom ki azt az időpontot, már most nyáron „pergamonozom” egy hatalmasat!
Az idén, netán 2024-ben a Berlinben kalandozó magyar vendég amúgy főleg a múlt század építészeti emlékeivel találkozhat. De a legnépesebb német metropolisz már az 1800-as években gyors modernizációnak indult: az ipar és a kultúra kéz a kézben fejlődtek. Picurka történelmi emlékeztető a régen érettségizetteknek: 1797-től 1840-ig III. Frigyes Vilmos állt Poroszország élén. Eseményekben bővelkedő korszaka ez a város történelmének. Fekete dátum Berlin krónikájában 1806. október 27-e. Hiszen 216 esztendeje foglalta el Bonaparte Napóleon a települést. Miután a jénai és az auerstedti kettősütközetben a franciák legyőzték a porosz seregeket. Az idegen császár három évig uralkodott a poros főváros felett, melyet 210 esztendeje, Oroszország felől masírozva ismét „meglátogattak”. Na, danke… Napóleon bukását követően olyan kiváló építészek, mint Schinkel, Jahn, Rauch és Lenné hozzáláttak a modern Berlin kialakításához. A 19. század derekán a városnak már 400 ezer lakója volt, közöttük számos, mesterséget tanulni vágyó magyar is.
Histórikus pillanat: 1871 januárjában a versailles-i kastély tükörtermében kikiáltották a Német Birodalmat. Berlin egy csapásra az Északnémet Szövetség fővárosából a „Deutsches Kaiserreich” politikai centrumává vált. Otto von Bismarck már 1862-től porosz miniszterelnök volt, s ő lett az egységes Németország első kancellárja. Egészen 1890-ig, mígnem az elhunyt I. Vilmos unokája, II. Vilmos el nem bocsátotta. (A 206 esztendeje született „Vaskancellár” emlékét a – főváros zöld tüdejének becézett, több hektáros parkban – Tiergartenben a 21. században is egész alakos szobor őrzi és Nyugat-Berlin egyik legszélesebb sugárútja is Bismarck nevét viseli.)
A 19. századra már megállíthatatlan volt az ipari – nem utolsó sorban hadiipari – és polgári fejlődés az afrikai gyarmatokkal is gazdagodott birodalomban. A látványos urbanizáció éppen Berlinben volt a legkézzelfoghatóbb, ahol már 800 ezer embernél is több élt, midőn 1894-ben felavatták a Birodalmi Gyűlés épületét. A villamosok, omnibuszok, a magasvasút- (S-Bahn) és mélyvasút- (U-Bahn) közlekedés a város tempójának felgyorsulásáról árulkodott. Az első világháború idején már 2 millió polgára volt Berlinnek: az „arany 20-as években” megduplázódott a népesség. S hamarosan, szélesre tárta kapuit a Pergamon Múzeum!
