A magyar labdarúgó válogatott igazán jó évet zárt 2022-ben, s egyetlen tényező rontja a mérleget, hogy nem voltunk ott a katari világbajnokságon. Az a fránya Albánia kétszer megvert, kétszer kicseszett velünk. Rossi is többször felemlegette e fiaskót, s szívesen lemondott volna Anglia és Németország legyőzéséről, ha ott lehettünk volna Katarban.
Olvastam néhány elemzést a válogatottról, de úgy tűnik, a szakírók is csak találgatnak, hogy miért nem megy Szoboszlaiéknak a kis csapatok ellen, miközben a nagy csapatoknak szinte a mumusai lettünk. És érdemes a következő EB selejtező előtt kideríteni, hogy Rossi mán legnagyobb húzása, mert amúgy pénzbőségben sem tudták felhúzni az NBI színvonalát, az továbbra is gyengicsek és a magyar labdarúgás úgy aligha fejlődik, ha légiós paradicsomot játszunk.
A magyar válogatottban is elvétve játszik NBI-es focista, a 90 százalékuk külföldi ligában edződik. A válogatott védelmét még Dárdai rakta össze, s azóta erre épül a csapat. Ez logikus, hiszen Szalai után még egy középcsatárunk sincs. Ám néha életveszélyes, amikor a hátvédek elkezdenek a kapu előtt passzolgatni. Elég egy rossz átadás és már baj van, kaptunk is ebből több gólt. Kicsit furcsállom, hogy ezt Rossi még nem nyugtázta, de az is lehet, hogy ezt bevállalja, nem, bízik a csatárokban annyira, hogy Gulácsi vagy Dibusz rögtön előreküldje a labdát. Ez a csapat a sikereit a jóval erősebb gárdák ellen épp annak köszönheti, hogy zártan védekezik és néha kontrákból betalál. Ez idáig rendben van, de a velünk egyenrangú vagy gyengébb csapatok nem támadnak, ők is a biztonsági játékot erőltetik, vagyis akkor nekünk kellene megiramodni. Ám erre ez a csapat nincs felkészülve. Márpedig, ha nem tanulják meg ezt a taktikát is, akkor az albánok elleni fiaskó újra és újra megtörténik. Persze, Rossi jó szakember, s meglehet, nem érzi elég erősnek a magyar játékosokat, hogy támadó taktikát dolgozzon ki. Viszont nincs más lehetőség, hiszen az idei selejtezőkben a szerbeken kívül csupa kiscsapat áll fel ellenünk, akik ellen csak akkor lesz esélyünk, ha gólokat rúgunk és nem kivárásra játszunk.
