Az Exotic slágere ma is hallható a rádiókban, az egyik legnépszerűbb retró dal. Hogyisne, amikor a Trabant az egyik legnagyobb élvezeti cikk volt a korai szocializmusban. Senki sem nevetett rajta, mert ahogy a dal mondja, „Trabanton szállni élvezet . Gyorsabban száll, mint a képzelet , Döcög és pöfög, hú de kafa , Az orrod alá dörgölő kis pofa.” És tényleg, a Trabicsek mozgott, haladt előre, ha a kétütemű motor köhögött is, de amúgy szinkronban volt a magyar utakkal. És hogy is röhögött volna, aki gyalog volt, amikor elhúzott mellette a fehér füstös járgány.
Sosem volt Trabantom, de sokszor ültem e csodajárgányban. Ha a Marsról érkezne egy látogató, s valahol megpillantana egy Trabantot, körbejárná, megtapogatná, könnyedén azt hihetné ez az ősautó, amit Noé hozott a bárkáján.Nem tudom, hogyan találták ki e papírmaséból készült járgányt, mert hihetetlen fantázia kellett hozzá. Nem volt elődje. Azok vasból, lemezből készültek és autó formájuk volt. Ez egy házilag barkácsolt játékszernek tűnik, amit a gyerekeknek raktak össze, hogy ha majd igazi autóba ülnek, legyen valami fogalmuk a dologról. Hogy aztán ezzel a kezdetleges alkotmánnyal családok járták be Európát, az mesébe illő.
Hajdan kezdő újságíróként álmodni sem merhettem autóról, ellenben az egyik kollégámnak volt egy trabicsekje, amivel eljutottunk a borsodnádasdi lemezgyárig, hogy riportot készítsünk ottani fiatalokkal, s mondhatom összetörve szálltam ki 300 kilométer után. Visszafelé viszont csak szerettem volna kuporogni, mert 20 kilométer után beadta a kulcsot, s nem hallgatott a jó szóra. Örültünk, hogy stoppal hazaértünk.Haverom gazdag fogorvos apja bizonyára csak próbatételnek szánta a Trabantot, mert utána rögtön vett a fiának egy Ladát.
Apám utolsó kocsija a modernizált Trabant volt, amely már rendes műanyagból készült és kis VW motorja volt. Ezek már a márka végnapjai voltak, hiszen hamarosan egyesült a két német állam és Zwickauban nem készült több Trabant. Az ossik azóta is nosztalgiázhatnak, leszedik a tetejét és máris cabrióban utaznak, de azért aligha kívánják vissza a régi időket. Talán olyan felhőtlenül sem tudnak rajta nevetni, mint mi szoktunk a magyar narancson.
