A monarchia idejében Magyarországra is eljutottak az NSU típusú biciklik, majd motorkerékpárok, sőt varró- és kötőgépek is. Az idén alapításának 150. évfordulóját köszöntő német cég az első világháború előtt már automobilokat is termelt, s ehhez a tevékenységéhez a 20. század második felében sem lett hűtlen. Igaz az Audi AG-ba beágyazódott NSU emblémájával immáron réges-rég nem gyártanak négykerekűeket az NSZK-ban.
A riedlingeni mechanikai cég az 1873-as alapítás után hét esztendővel települt át a névadó városkába, Neckarsulm-ba. (NeckarSUlm). Hm, több volt ez, mint „játék a betűkkel” – egy legendás márka született a Német Császárságban, a Rajna mellékfolyója partján. A pompás gyümölcsös kertjeiről, kiváló borairól, szorgos parasztjairól és ipari munkásairól híres baden-
württembergi régióban jól megfért egymás mellett a textil- és a járműgyártás.
Biciklik, majd 1901-től motorizált kétkerekűek tarkították az NSU palettáját. Az egyhengeres, kétütemű szériát, 1909-ben váltotta fel a két cilinderes sorozat, melynek nyergében akár 30 km/órás tempóval is lehetett száguldani. Az első világháború idején a hadsereg is megismerte, az 500 és 800 köbcentis, kéthengeres, négyütemű NSU motorkerékpárok erényeit. A négy- és hathengeres, elegáns automobiljaik hamar a felső tízezer kedvencei lettek. Pláne, hogy a kompresszoros versenykocsijuknak kevés méltó ellenfele volt a 20-as, 30-as években. A neckarsulmi moci-varázslók legfurcsább – öszvér – járműve a második világháború frontjain mostoha körülmények között is strapabíró, (hátul) lánctalpas (elől egy kerekű) motorjármű volt.
A négyhengeres, 3.400-as percenkénti fordulaton 36 lóerő teljesítményű, 1,5 literes harcijárgány az NSU HK-101-es jelzést kapta.
