Varrógép, bicikli, Olympia

1928 tavaszán 238 km/órás sebességi világcsúcsot állított fel a német Opel gyár sportkocsija. A Münchener Illustrierte című magazin az űrhajózás előhírnökeként üdvözölte a száguldó négykerekű, rakétaautó rekordját. A Max Valier és Fritz von Opel tervezők nevéhez fűződő, 95 esztendővel ezelőtti szenzációt megelőző évtizedekben sem volt ismeretlen Európában a rüsselsheimi székhelyű gyár. Az üzemet még Adam Opel alapította 1862-ben: a manifakturális cég varrógépei a tehetősebb családok otthonának büszkesége volt a 19. században. 1886-tól már kerékpárokat is készített a német vállalat, mely a századfordulón az automobil-ipar vérkeringésébe is bekapcsolódott. A kezdeti licenc járművek összeszerelése után 1902-ben született meg az első, önálló 10/12 lóerős ős-Opel kocsi. A két hengeres német járgány bemutatkozása után az ezredik példány 1906-ban gördült ki a gyárkapun, midőn már négyhengeres modellek is szerepeltek az Opel palettáján.
A 10 ezredik gépkocsit az első világháború küszöbén értékesítették. Az Opel választék 1916-tól elegáns, hathengeres limuzinokkal, sportautókkal bővült. 1919-ben már saját versenypályája (Opel-Rennbahn) is volt a német gyárnak, mely a 20-as évek végére a belföldi piac 38 százalékát uralta. Midőn 1929/30-ban az amerikai General Motors vette át a cég részvényeinek zömét, a „RAK 2” típus jóvoltából már – a cikk elején említett – 238 km/órás sebességi rekorddal is büszkélkedhetett az Opel. Az együléses sportkocsi különlegessége az volt, hogy szilárd üzemanyagú, rakétameghajtású erőforrása révén gyorsabb volt bármilyen benzines autómobilnál, s a 100 kilométeres tempó eléréséhez csak 8 másodpercre volt szüksége. A hitleri-korszak nóvuma volt az önhordó karosszériás Opel Olympia, melyet a következő esztendőben – a berlini ötkarikás nyári játékok évében – a Kadett első szériája követett. De erről a korszakról majd egy másik történelem órán mesélek!