Nádas Péter külföldön talán híresebb, mint otthon, az angolszász országokban épp úgy magasra értékelik, mint a Németországban vagy Franciaországban. Az sem véletlen, hogy az irodalmi és a fotográfiai hagyatéka mér a berlini Művészeti Akadémia polcain vannak, ahogy Kertész Imre és Konrád György is rájuk hagyta íróságának minden dokumentumát. Nádas egyébként is világpolgár. A regényei is többnyire két helyszíne, Magyarországon és Németországban játszódnak. A világpolgárság persze ez esetben azt is jelenti, hogy Nádas hihetetlenül sokat tud a világról, Platonról épp úgy, mint a test anatómiájáról. S erről árulkodik az a beszélgető könyv, amely Egy teljes év címen jelent meg, s a covid alatt, a neten diskurált 12 alkalommal Károlyi Csabával.
Nádas ragyogó társalkodó, mert miközben nagyon régen Gombosszegen él egy kis zalai faluban, ha jó kedve van és társát is talál, könnyedén kielemzi Thomas Mann regényeit vagy epésen megjegyzi, hogy Bertold Brecht az NDK-ban élt, dán állampolgár volt és Svájcban tartott bankszámláját.És nem cifrázza, a fotógráfiáról is tőmondatos véleménye van, miszerint „A képet nézni kell, nem érteni”. Az olvasó persze nem mindig tudja követni Nádast, de nem is lehet. Már az is csoda, hogy a beszélgetőtárs annyi mindent tud Nádasról és az irodalomról, hogy félszavakból értik egymást. Mi pedig azokat a sorokat is élvezzük, amelyeknek csak a felét értjük és 10-15 oldalnál nem érdemes egyszerre többre vállalkozni, mert elfáradunk. Ez nem krimi, s nem lektor, hanem tömény olvasmány. Néha az sem árt, ha egy-egy odavetett mondatának utánajárunk.
