Színes-sínes német krónika

2023 első félévében az utasszámát növelni tudó (veszteséges) Deutsche Bahn AG járatainak 69 százaléka érkezett meg menetrend szerint a célállomásra. Én nem panaszkodhatok. A minap, amikor a német fővárosból Hamburgba vonatoztam másodosztályon, 266 km/órás csúcstempót mutatott az ICE szerelvény digitális kijelzője. Ennél a sebességnél már nem
kattognak a sínek és az űlések közötti patyolattiszta szönyegen játszadozó gyerekek üveggolyói sem gurulnak szerteszét. Pontosan érkeztünk meg a Hanza-metropoliszba.
Visszaúton már nem volt ilyen idillikus a kép, mert Kiel és Hamburg között fa dőlt a sínekre. Ezért „kisvasúttal” Lübeck felé kerültünk. Thomas Mann („fehérek közt egy európai”, írta róla József Attila, röviddel vasúti tragédiája előtt) meseszép kereskedő-városban egy órát sétálgattunk. Aztán Hamburg felé döcögött vonatunk: rengeteg, romjaiban is romantikus, régen bezárt északi pályaudvaron keresztül. Berlinbe a tervezettnél órákkal később futott be lokomotívunk.
A közel két évszázada beindult német vasúti közlekedésnek, a második világháború és a hajdani Harmadik Birodalom területvesztése, majd kettészakadása adta meg a kegyelemdöfést. Aki tehette, az 50-es, 60-as évektől az NSZK-ban és az NDK-ban is szívesebben gurult az Autobahnokon. Miközben a sztrádahálózat kiépült, a vasút villamosításával párhuzamosan mostohagyerekké vált a sínforgalom. {A sínacél jelentős részét a mozdonyokkal, vagonokkal együtt a Szovjetunió kárpótlásként – hadizsákmányként – elfuvarozta a megszállt területekről.} A berlini fal 1989-es ledőlését követően a nyugatnémet Deutsche Bundesbahn és a DDR Deutsche Reichsbahnja egy kézbe került. S mi történt az eggyéolvadt autós nemzet sínjein? Itt-ott modernizálás, Lipcsétől Berlinig új főpályaudvarok épültek, ám a keletnémet tájakon még mindig csak maximum 160 km/órás tempóval zakatol az ICE. Miközben a korszerű sztrádák zömén nincs sebességkorlátozás: egy fürge Porschéval 270-nel is száguldhat a polgár, igaz a Mercik, BMW-k, Audik zöme 250 km/órás sebességre vannak „lefojtva”…
Míg a 90-es évek derekán még közel 45 ezer kilométernyi vasúti hálózata volt az Európai Unió legnépesebb államának, addig 2023-ra 39 ezer km alá csökkent a táv: a sínnecc zömét a Deutsche Bahn (DB Netz AG) üzemelteti, a többit magáncégek. A legelső német lokomotív 1835 végén bajorföldön állt forgalomba; Fürth és Nürnberg között. A Német Császárságban 1871-től az első világháború végéig tartott a Reichsban dicső korszaka. Anno polgárok, politikusok,
értelmiségiek, hercegek, grófok és uralkodók élvezték a vasút komfortját, gyorsaságát. A tempó folyamatosan fokozódott… Napjainkban főleg turisták és munkahelyi ingázók vonatoznak. Ez utóbbiak száma a koronavírus-járvány óta alaposan megcsappant, hiszen a home office használatát, főleg a kisebb vállalkozások 60 százalékánál engedélyezik ma is. Másutt a négy napos munkahét bevezetése miatt lett kevesebb a kalauzok dolga. S a kánikulában elromló légkondicionáló berendezések, W.C.-k miatt egyszer-kétszer már evakuált törzsutasokat sem könnyű visszaédesgetni a vonatokba. Ráadásul a harmadik évezredben a Flixbus és más társaságok olcsó, rugalmas belföldi, külhoni sztráda járatokkal konkurálnak a Deutsche Bahn hálózatával. Ja, és 48 millió gépkocsi is rója a germán utakat, kerüljön bármennyibe is az üzemanyag!