Augusztusban névnapját ünnepelt barátom – füled érjen bokádig! – szellemes írásban foglalkozott azzal, hogy gazdag, talpig becsületes honfitársaink egy szűk, ezúttal két fős csapatának hölgy tagja „dobozos Hell kávét ivott” férje luxushajója fedélzetén. Nos ez valóban snassz Itália festői partjainál. Noha sem az alsó, sem a felső {király? ász!} tízezer magyarjaihoz nem tartozom, magam is kellemes napokat töltöttem ifjabb koromban Caprin. Az olasz álomsziget egy csoda! S nem is megfizethetetlen!
Arrafelé kapucsínót, eszpresszót kortyolnak halászok, parasztok, polgárok egyaránt. Bevallom, hogy pléhben árusított „Hell kávéról” korábban sohasem hallottam. Abban viszont nem a fukarságot látom, hogy pazar jachtjukon éjszakázott a híres házaspár a „Marina Grande kikötőben.” Zsurnaliszta kollégám szerint „olcsóbb volt, mintha kiszállnak és egy szállodában foglalnak helyet, hiszen méregdrágák az ottani hotelek.” Nem erről van szó: egyszerűen a szárazföldön több a lesifotós/paparazzi és a luxushajójukon akár minden éjszaka másik szobában/kajütben hálhatnak. S diszkrét személyzetük, szakácsuk kényezteti őket kőhajításnyira Nápolytól. Ja, és nagyestélyi/szmoking helyett vacsorához a mackóruha is megteszi… Egészségükre!
