Magyarországi ötvösjegyek

A közelmúltban reprint kiadásban látott napvilágot egy gyönyörű, hiánypótló album, Kőszeghy Elemér munkája, Magyarországi ötvösjegyek a középkortól 1867-ig címmel. „A kétnyelvű (magyar-német) kötet legelőször 1936-ban jelent meg. Az elmúlt évtizedek alatt csak antikváriumokban, vagy aukciókon lehetett hozzájutni. A budapesti Kiss József Könyvkiadó pár esztendővel ezelőtt korlátozott példányszámban ismét kiadta a művet, amely nagy sikert aratott a szakemberek, gyűjtők, becsüsök, ötvösök körében. Azóta is folyamatos volt a Kőszeghy kötet iránti érdeklődés” – olvassuk a kiadói tájékoztatóban. Nos immáron megint hozzá lehet jutni!
A képes szakmunka „a történelmi Magyarországhoz tartozó települések szerinti csoportosításban tartalmazza a műkincsek ötvösjegyeit, mestereit, tulajdonosait és egyéb adatait. Hazánk különböző részein már a középkorban megtaláljuk az egymástól eltérő bélyegzések nyomait korabeli (nemes)fém alkotásokon. A 16. századtól kezdve az ötvöstárgyak pecsételése általánossá vált a céhekben, bár a bélyegzés formája még nem vált egységessé. A Kiegyezéstől, 1867-től a fémfinomság vizsgálata állami hivatalok hatáskörébe került, s e téren az osztrákokéhoz hasonló jelzési rendszer lépett életbe. Ez az oka annak, hogy a Magyarországi ötvösjegyek…c. munka csak eddig az időpontig ismerteti a jeleket.”