Ki emlékszik már arra, hogy II. Erzsébet királynő hajdani birodalma félévszázada csatlakozott az Európai Közösséghez. Napjainkban – Brexit után szabadon? – 27 tagállama van az EU-nak.
Hazánk 2004 májusában lépett be. Túl egy pénzügyi, gazdasági válságon, s számos kisebb-nagyobb krízisen (lásd. menekülthullám, koronajárvány stb.), másfél éve az ukrán-orosz háború és a nemzetközi infláció a fő téma, miközben Brüsszel és Budapest kapcsolatán – vélem – lenne mit javítani! Múltba révedés!
A második világháború után létrejött Európai Szén- és Acélközösséget hat nyugati ország alkotta. A Benelux-államok mellett Itália, Franciaország és az NSZK gazdasági szövetsége volt ez. Az első bővítésre jó két évtizedet kellett várni. 1973-tól az Egyesült Királyság, Írország és Dánia is a majdani EU tagja lett. 1981-ben pedig – a napjainkban is súlyos foglalkoztatási nehézségekkel + erdőtűzekkel kűzdő – Görögországot vették fel az Európai Közösségbe. Ki gondolt akkoriban a KGST felbomlására, a berlini fal 1989 novemberi ledőlésére, a Szovjetunió, Jugoszlávia és Csehszlovákia széthullására?
Addig még ’86-ban a Spanyol Királyságot és Portugáliát is befogadta Brüsszel. Németország újraegyesítése 1990-ben azzal járt, hogy a hajdani NDK beolvadt az NSZK-ba, s az Európai Unióba. Ausztria, Finnország és a svédek a következő körben (1995-ben) váltak EU-régióvá. Hazánk, kilenc másik állam társaságában közel két évtizede csatlakozott az Unióhoz. Öröm, bánat – ki-ki vérmérséklete szerint idézi fel a 2004 tavasza óta eltelt, belpolitikai viharoktól sem
mentes korszakot. De tény, hogy Brüsszel és Budapest viszonya volt már harmónikusabb is. Ma 27 tagországa van az EU-nak. Románia és Bulgária 2007 januárjában, déli szomszédunk Horvátország pedig 2013 nyarán írta alá a csatlakozási szerződést. Anno ki kalkulált a 2020-as Brexittel és a tavaly februártól dúló ukrajnai szláv testvérháborúval?
