Nemrég megnyílt Tiborcz István luxusklubja a Hegyvidéken, az egykori Fonográf Klub helyén. A privát klub tulajdonosai az Index „luxusszakértője” szerint „inkább az old money – azaz a történelmi arisztokrácia és a nagypolgárság – által is preferált csendes luxus irányába indultak el: amikor az ember érzi ugyan a high life-ot, de semmi szájbarágás, nem szúrja ki a szemeket a csillogás”.
Egészen más hangulatú helyet festett le egy pár évvel ezelőtti publicisztikájában, mint amilyet a miniszterelnök veje pár napja megnyitott. Vagyis nem maradtak az egykori Fonográf hangulatánál, arról ugyanis Bayer Zsolt fideszes habzó száj, aki a nyolcvanas évek végén portásként dolgozott a klubban, így írt pár évvel ezelőtt egy, a blogján megjelent publicisztikában:
„Hát így kerültem én oda. Felvett a Rosta Mari. Aztán egy jó fél évet lehúztam. Jó is volt. Ellenőriztem a klubtagok tagsági igazolványát, beosztottam, a teniszpályákat, megszerveztem a teniszversenyek lebonyolítását. Nem volt különösebben megterhelő. Ezen kívül egy meló volt még. Rengeteg friss, újgazdag pöcs járt oda. Kicsike, kopaszka, virsli ujjú figurák, akik hozták magukkal a bombázó nőiket. Újgazdagék teniszezgettek, iszogattak, a bombázók pedig el-elvitték szegény portásfiút hátra, a szaunák meg az öltözők környékére. Ezt is ki lehetett bírni.”
Most is lesznek újgazdag „pöcsök”, hiszen nekik szánják, hogy végre egymás között legyenek, távol a csőcseléktől, a bulvártól. És persze már Bayer Zsolt sem ír róluk publit. A nagy megmondó embert ugyanis a Lölő jelenség nem zavarja, az övéibe még véletlenül sem kötne bele.
