Mi a legfontosabb az életben? Mi a pénz? Mi a közös a popzenében és a terrorizmusban? Elment-e Isten zuhanyozni, és azért nem hall minket?
Jelena Glazova Naivitás című új verseskötetében, Kis Orsolya
fordításában válaszokat keres társadalmunk legégetőbb kérdéseire, miközben merít a popkultúrából, filozófiából, buddhizmusból, s persze vallás és politika éktelen lármájából. Végül mindig ugyanoda jut vissza: az erőszakhoz. Nem elégszik meg látszatválaszokkal: nem kíméli a humanizmust és a feminizmust sem, tömör és erőteljes képeivel kíméletlenül odacsap, hogy megrengesse létezésünk alapzatát, amelyről azt gondoltuk, kikezdhetetlen. Folyamatosan rákérdez az emberi nyelv és kommunikáció ellentmondásos viszonyára, hiszen „a terjengősség és a jelentés hiánya hirtelen belülről öl”.
Teszi mindezt egy olyan világban, ahol a halál edzőterembe megy és társkereső applikációban küldözget magáról képeket, Isten pedig nem válaszol többé semmire. (Prae Kiadó)
„beástuk magunkat isten fáradhatatlan testébe
de az összeomlott
kitolt minket kívülre
arról álmodoztunk hogy teljesen be leszünk temetve ide
azt hittük eldőlt a jövőnk
nem jutott eszünkbe az elutasítás lehetősége
isten egyszerűen hallgatott
mi ezt nem ellenvetésként
hanem hallgatólagos beleegyezésként értelmeztük”
