Kedden munkaszüneti nap van az NSZK-ban. Akkor lesz az újra egyesítés 33. évfordulója. Németek milliói hosszított hétvégével, bel- és külhoni vakációval köszöntik 1990. október 3. történelmi pillanatát! Idegenvezetőként régi tapasztalatom, hogy a Spreehez látogató turistákat nem annyira a középkor, avagy a még távolabbi múlt foglalkoztatja, hanem a véres 20. század történései. Az elsőnél „izgalmasabb” a második világháború. A „távoli” bonni köztársaság tarka hétköznapjainál érdekesebb a külföldiek számára az egykori DDR szürkesége. No meg a „Berliner Mauer”, mely nem csupán egy várost, de – picit túlozva, bocs zsurnaliszta vagyok 44 éve! – egy egész (hidegháborús) kontinenst szelt ketté. Walter Ulbricht elvtársat akkoriban sokan becézték „Malter Walter”-nek. Én anno hat hónapos bébi voltam Pesten, a Szemere utcában. Nem sejtettem sem a világrengető akciót, sem azt, hogy ifjan majd a fal színesebbik oldalán kezdek új életet! De lássuk a tényeket. (Hiszen ma rímelek…)
Az 1961. augusztus 13-án elkezdett falépítés, szigetvárossá varázsolta Nyugat-Berlint. A különleges státusú metropolisz amerikai-brit-francia zónáját választotta el bő 28 évre a szovjet övezetbe tartozó Kelet-Berlintől, illetve az NDK-tól. A mintegy 160 kilométer hosszú, 4-4,5 méter magas (kb. harmadában) betonfal konstrukcióhoz tankcsapdák, aknazárak tartoztak. Valamint közel 300 figyelőtorony, sok ezer fegyveres katona, farkaskutyák és bunkerek. Illegális határátlépés közben – a pontos számon 2023-ban is vitatkoznak a szakemberek – mintegy másfélszáz személy veszítette életét a falnál. Plusz a belnémet határoknál az ezret is elérhette a véres tragédiák áldozatainak száma. A „Berliner Mauer” 1989. november 9-én este vált átjárhatóvá. A falomlás maga alá temette a Német Demokratikus Köztársaságot, vagyis a DDR-t. S ezzel a történelmi eseménnyel megnyílt az út az 1990 októberi német újraegyesítés felé. Ez az egykori NDK beolvadását jelentette
