A budapesti Európa Könyvkiadó (NDK-ban nyomtatott!) 1965-ös kötete ma is remek olvasmány. Pedig a fiatal francia szerző éppen 130 esztendeje hunyt el. A 19. század vége óta tucatnyi nyelven, seregnyi külcsínnel, borítóval lett világsiker a Bel-Ami / A Szépfiú című irónikus-korfestő regény.
Guy de Maupassant (1850-1893) Párizsban játszódó meséjét én Benedek Marcell remek fordításában habzsoltam. „Mutatós alakja lévén, természetéhez és az egykori őrmester testtartásához illően, kifeszitette a mellét, katonás, megszokott mozdulattal megpödörte bajuszát…” – olvasható az 1885-ben megjelent remekmű első lapján a címszereplő leírása. Georges Duroy figurája – küllemében – nem idegen a snájdig, kurta életű, nőimádó szerzőjétől. A kis hivatalnokból lett jóképű zsurnaliszta 19. századi karrierje nem annyira a szerkesztőségekben épül. Bel-Ami a nyomdafestéknél jobban tűri a parfűm illatát.
A két csók és pezsgőzés között felfelé züllő firkász pályafutásán keresztül Guy de Maupassant a francia társadalom – hűtlen és könyöklő – kórképét is megrajzolta. Az egykori éhenkórász a regény végére milliomos lesz. Sőt „báró” és főszerkesztő, politikai tényező a Szajna-parti fővárosban. A szüzek és férjes asszonyok szívén átgázoló, jellemtelen, törtető Szépfiút sikeres férjként látjuk magunk előtt. „Párizs népe nézte és irigyelte őt” – írta 370 oldalas műve zárólapján a szerző.
