Szegedtől Salzburgig és Budapesttől Londonig sokfelé vezényelt híres zenekarokat a világban Fricsay Ferenc (1914-1963). Pár héttel a berlini fal – 1961 nyári – felhúzása után a kettészelt metropolisz nyugati felében az ő közreműködésével nyitották meg a frissen épült Deutsche Opert. Ez volt a legelső, élő koncert közvetítés a német televízióban! Röviddel később, hatvan éve hunyt el.
Többek közt Bartók Béla, Kodály Zoltán, Weiner Leó és Dohnányi Ernő tanítványa volt a pesti Zeneakadémián, a muzsikus családban, 1914-ben született Fricsay Ferenc. Karmesteri pályafutását 20 esztendősen a Tisza partján kezdte, ahol már a 30-as évek derekán a Szegedi Filharmonikus Egyesület fellépésein dirigált. Szülővárosának legendás operaházában 1939-ben debütált a tehetséges ifjú, midőn már háborús felhők gyülekeztek Európa egén. Budapestre aztán az 1944-es a német megszállás után – a Gestapo elől menekülve – került fel ismét Szegedről a háromgyermekes művész. Otto Klemperellel is a magyar fővárosban ismerkedett meg, amikor rövid ideig az Állami Operaház munkatársa volt.
Fricsay nemzetközi karrierje a harcok elcsitultával Ausztriában rajtolt. Hatalmas sikert aratott előbb Bécsben, majd 1947-ben a Salzburgi Ünnnepi Játékokon, ahol a „Danton halálát”, Gottfried von Einem 18. században játszódó operájának ősbemutatóját dirigálhatta. Honfitársunkra felfigyelt Herbert vom Karajan is. Nem váratott sokáig magára a szerény pesti sztár berlini meghívása sem. Giuseppe Verdi „Don Carlos”-szával szerepelt a Spreenél ’48 végén. A következő esztendőben már főzenei igazgató lett Fricsay Ferenc a romos világváros nyugati felében. Komoly haditette volt, hogy a szovjet megszállási övezet operaházából (Staatsoper Unter den Linden) az amerikai zónába csábított tucatnyi jó muzsikust. S őket – többek közt – a Rádió Zenekarában (RIAS-Symphonie-Orchester) alkalmazta. Tehette: ő volt a hangszeres csapat vezető karmestere.
Az 50-es években Nagy-Britanniától Dél-Amerikáig meghódította a publikumot a szorgalmas magyar művész, akit hamarosan az USA-ban és Izraelben is elismeréssel fogadtak. Az ’56-os magyar forradalom híre Bajorországban érte a gyomor panaszokkal betegeskedő mestert. Ott 1958-ig a müncheni Állami Operaház „Generalmusikdirektori” posztját töltötte be. Zürichi műtétet követően átmenetileg javult Fricsay állapota. Így 1959-től ismét West-Berlinben koncertezett. Sőt lemezfelvételeket készített és Yehudi Menuhinnal európai turnéra is vállalkozott. Koppenhága, London, Párizs voltak a főbb állomások. Majd „hazai terepen”, Salzburgban és a Spreenél ünnepelték a magyar dirigenst, aki 1960-ban osztrák állampolgárságot kapott. Pár héttel a berlini fal 1961-es felhúzása után a kettészelt metropolisz nyugati felében az ő közreműködésével nyitották meg a frissen épült Deutsche Opert. Ez volt a legelső, élő opera közvetítés a nyugatnémet tévében: „Don Giovanni“ (Mozart). Vezényelt még Bonnban és Londonban is, de Angliában nagyon beteg lett. A magyar karmester távol hazájától, hat évtizede Svájcban hunyt el. Nevét Budapesten és Szegeden emléltábla őrzi és szerte a világban tisztelik Fricsay Ferenc három évtizedes munkásságát, zenei örökségét.
