Igaznak bizonyultak az előzetes értesülések, Lionel Messi nyolcadszor is magasba emelhette az Aranylabdát. Erling Haaland lett Európa legjobb góllövője, Emiliano Martínez a legjobb kapus, Jude Bellingham a legjobb 21 év alatti játékos. A női Aranylabdát a spanyol Aitana Bonmatí nyerte meg, díjazták Vinícius Jr.-t is.
A nemzetközi futball-közvéleményt finoman szólva is megosztotta az elmúlt napokban a kiszivárogtatás, amely szerint Lionel Messi pályafutása nyolcadik Aranylabdáját nyerheti meg- és hétfő este Párizsban át is vehette a díjat!
A kritikusok elsősorban azzal érveltek, hogy az argentin játékos a világbajnokságon kívül a legmagasabb szintű nemzetközi futballhoz mérten gyakorlatilag értékelhetetlen teljesítményt nyújtott. Messi mindazonáltal a PSG-ben 41 mérkőzésen 21 gólt szerzett és adott húsz gólpasszt, tehát a maga részéről azért megtette, amit meg kellett tennie, persze amikor engedély nélkül ment el a tavasszal, hogy a szaúdi turisztikai ügynökséggel nyélbe üsse a szokásos szponzori szerződését, a klub nyilvános bocsánatkérésre szólította fel, aminek eleget is tett.
Az Aranylabdát a tavalyi világbajnokságon nyújtott teljesítményével érdemelte ki, illetve annak is köszönheti, hogy szédületes pályafutása megkoronázásának tekinthető a katari vb-győzelem. Messi az a típusú dél-amerikai játékos, aki annak ellenére imád(ott) a válogatottjában játszani, hogy nemzetének szurkolói rendre a legélesebb kritikát fogalmazták meg vele szemben az eredmények elmaradása miatt. Harminchat évesen mégis ugyanazzal az elánnal és győzni akarással vágott neki pályafutása ötödik világbajnokságának, mint az elsőnek. Persze az is kellett, hogy Argentína végre megtalálja azt a szövetségi kapitányt, Lionel Scalonit, aki úgy tudta köré építeni a csapatot, mint eddig senki más: az argentinoknál egyetlen játékos sem kérdőjelezte meg Messi tekintélyét, vagyis ő lehetett az egyetlen dudás a csárdában, és mindenki ugyanabba az irányba húzott, bízva abban, hogy a nehéz pillanatokban a csapatkapitány lendíti át az együttest a holtponton.
Egyértelmű, hogy ő volt a világbajnokság legjobb játékosa, és bár a válogatott futball egyre jobban devalválódik, az így elhódított világbajnoki cím után azért inkább megérdemel valaki egy Aranylabdát, mint nem. Arról nem is beszélve, hogy a vb-cím után az Argentínából érkező képsorok, amelyeken önfeledten ünneplő milliókat láthatott a világ, azt bizonyítják, bőven van még rangja a tornának.
Erling Haaland megállíthatatlan Manchester City megállíthatatlan csatáraként kápráztatta el a földkerekséget és döntögetett olyan gólrekordokat, amelyekről azt hittük, hogy sohasem dőlnek meg. Számos gólcsúcsot elért a City mezében, így pusztán az, hogy a világ legerősebb bajnokságában úgy lett gólkirály, hogy több találata volt, mint meccse (35 mérkőzés/36 gól), majd a manchesteriekkel megcsinálta a történelmi triplázást, önmagában a világ legjobbjai közé emeli – ha nincs Messi világbajnoki címe, a világ legjobbjai fölé.
Hasonló cipőben járt Kylian Mbappé, aki vitathatatlanul korunk egyik legjobb játékosa. A világbajnokságon szenzációsan játszott – Geoff Hurst után ő a második, aki mesterhármast jegyzett vb-döntőn –, a PSG-ben is vezéregyéniségként csillogott, de egyrészt elbukta a világbajnokság döntőjét, a párizsiak beárazása pedig ugyanúgy vonatkozik rá, mint Messire.
Haaland és Mbappé immár a jelen embere, és könnyen lehet, hogy a Messi-korszak a hétfőn Párizsban átvett nyolcadik Aranylabdájával lezárul.
