A „gyermekvédelmi törvénynek” egyetlen olyan paragrafusa sincs, amelynek alapján a Magyar Nemzeti Múzeum kitilthatná a kiskorúakat, vagy akárcsak jelölhetné, még kevésbé, hogy köteles lenne jelölni azt, hogy a 18 éven aluliak nem mehetnek be, írja dr. Sándor Zsuzsa.
Mit vár az olvasó joggal egy jogásztól? Gondolom azt, hogy bármi is történjen, üljön le szépen a klaviatúrájához és a jogtárához, tekintse át a témához kapcsolódó jogszabályokat, majd szép nyugodtan vesse össze azokat a valósággal. De mit tegyen az a jogász, aki – bárhogy is nézzük – emberből van, és ugyanúgy elveszíti a türelmét, a higgadtságát, amikor mind a jogi, mind az emberi képzeletét alulmúló eseményekről kell írnia. Amikor már százszor elmondta, hogy nincs lejjebb, és rájön, hogy mégis újra meg újra van.
Az elmúlt héten még azt hittem, hogy csupán arról fogok írni, milyen jogon tiltották ki, pontosabban milyen jogon tettek ki 18+ táblákat a Magyar Nemzeti Múzeumban a World Press Photo kiállítása kapcsán. De pár nap elteltével Csák János kulturális és innovációs miniszter kirúgta a múzeum főigazgatóját, L. Simon Lászlót.
Elismerem, ez valóban „innováció”. Mind a korhatár, mind a kirúgás. Lévén, hogyegyiknek sincs jogi alapja.
De azért az mégis vicces, hogy a múzeum pénztáros nénije, aki bizonyára nem volt címzetes egyetemi tanár és angliai nagykövet, sem parlamenti képviselő, séróból jobban érzi, hogy mit kell tennie, mint akár Dúró Dóra vagy Csák János. Stefano Bottoni olasz–magyar történész mesélte el a Szabadeurópa.hu riporterének, hogy ő bizony bevitte két kiskorú gyerekét a fotókiállításra. A bölcs pénztáros néni azt kérdezte tőle, tudja-e, hogy csak szülői felelősségre mehetnek be a gyerekek. Majd némi vita után beengedte a családot. Bizony, a néni rátapintott a lényegre. A szülői felelősség. Miként Bottoni is, amikor a gyerekeit a háborús képektől óvta meg.