Katar szoros kapcsolatot ápol a Hamásszal is, amelynek iszlamista ideológiája, radikalizmusa és Iránnal való kapcsolatai miatt számos arab állam számára nem ideális partner. Doha ezzel szemben 2012 óta otthont ad a Hamász politikai vezetésének, a Gázába juttatott segélyekkel pedig elsősorban a csoport jár a legjobban.
Emiatt persze a mai napig sokan kritizálják Katart, és a Hamászt fegyverekkel is támogató Iránnal hozzák párhuzamba. Ez az összehasonlítás ugyanakkor erősen sántít. Egyrészt Iránnal szemben Katar képes és akar is közvetíteni a nemzetközi közösség és a Hamász között, másrészt pedig – ahogy azt az elmúlt hetekben egyre nyilvánvalóbban is vállalják a felek –
a Gázának nyújtott támogatás Izraellel együttműködve zajlik.
Katar a túszkérdésben is első számú közvetítővé válni. Jelenleg talán Doha tesz meg a legtöbbet azért, hogy létrejöjjön valamilyen megállapodás Izrael és a Hamász között, nem csak a konfliktus de-eszkalációja miatt, hanem mert ezzel tudná bizonyítani diplomáciai képességeit és nemzetközi hasznosságát. Éppen ezért a katari kormány szavakban is folyamatosan optimista hangot üt meg egy potenciális áttöréssel kapcsolatban, ugyanakkor a tárgyalási folyamat a szokásosnál is bonyolultabb. Katar mellett Egyiptom is közvetít, Izrael mellett az Egyesült Államok és mások is részt vesznek benne, a másik oldalon pedig a Hamász dohai politikai vezetésnek még a saját pártjuk gázai katonai vezetőivel is meg kell egyeznie.
Minden állam számára érthető módon saját állampolgárai a legfontosabbak, és mivel a Hamásznak Izraellel, és például nem Thaifölddel van baja, ezért a thai túszokat feltételezhetően hamarabb elengedheti. Ez a megkülönböztetés ugyanakkor sok frusztrációt szül az izraeli társadalom tagjaiban, akik attól tartanak, hogy amint a külföldi túszokat szabadon engedik, a világot már nem fogja érdekelni a foglyul ejtett zsidók élete. Ilyen körülmények között bármilyen diplomáciai siker is nagy előrelépést fog jelenteni – Katar számára pedig elismerést, a jövőben pedig külpolitikai tőkét.:
