Tiszteletben tartva, hogy minden összehasonlítás sántít, idebicegem, hogy a német fővárosban Wilmersdorf olyan kerület, mint Pesten a hatodik. (Oké, Charlottenburg = V. ker. – Grunewald = Rózsadomb stb.) Szóval évtizedek óta West-Berlinben élve seregnyi változást tapasztaltam már. Ám olyan rapid metamorfózist, mint a koronavírus-járvány kitörése és lecsengése (?) között, talán csak a fal ’89 novemberi ledőlésekor láttam. A tél küszöbén a legendás Ku’damm egyik buszmegállójában, csontsovány, zsíros hajú nénikére lettem figyelmes. Mintha elesni készült volna – de nem. Csikkért hajolt le, majd tette cekkerébe.
Száz méterenként egy-egy patika csillog-villog Wilmersdorf-Charlottenburg híres bulvárján. A gyógyszertárak mellett tönkre ment csokibolt, autószalon, bankfiók, ázsiai étterem. A papírüzletbe költözött postahivatal gyakran már 14 órakor bezár, mert nincs munkaerő! A Kurfürstendamm sem a régi, bár az ukrán rendszámú SUV-k megjelenése színesíti a komor terepet. Ja, a hóvégén még nem biztos, hogy karácsonyi díszkivilágítást kap, az esténként-éjszakánként egyre sötétebb (zöld takarékos!) luxus sugárút! Spórolni kell…
Amúgy a vécépapír hiányos 2020-as esztendő óta rohadtul megdrágultak a korábban legendásan jutányos élelmiszerek Németországban. Idén márciusban, áprilisban már megkezdődött a diszkont élelmiszerláncoknál, s a kisebb hálózatoknál az árak normalizálódása. Míg az év elején 1-2 €urót is elkértek egy primőr kígyó uborkáért, most ősszel már 59-99 centért rakom kosaramba Berlinben. Ha így maradna a helyzet, akkor az EU legnépesebb tagállamában 5-6 százalék körüli inflációval kalkulálnak a szakemberek. Érdekes, hogy miközben a zöldség-gyümölcs tarifája folyamatosan apad, s a vaj ára is felére zuhant, addig a sajtok továbbra is igen költséges finomságot jelentenek. Ez igaz a piákra is, legyen szó ásványvízről, sörről, borról, snapszról. Ja, az éttermek sem korrigálják lefelé kínálatukat, noha 2024 elejéig a forgalmi adó (MwsT.) 19-ről, 7 százalékra csökkent.
A legbrutálisabb drágulást a bisztrók, gyorszabáldák – zömében fiatal – vendégei tapasztalják. A korábban a Spreenél 2-4 €urós hamburger, döner már 5-6 €-be fáj, míg Frankfurttól Münchenig akár ennek duplájába is kerülhet. Ráadásul munkaerőhiány tombol Európa szívében! Se orvos, se pincér, se szakács, se kamionsofőr, se pedagógus, se harangöntő. Utóbbi szakma valóban kihalóban van és pékségek, vendéglők százain is {végleg?} lehúzták a rolót a koronajárvány tombolásakor. Kevés üzlet nyílik újra… Avagy friss profillal, mint az a Charlottenburg-kerületi büfé, ahol előbb fodrász szalon működött, most meg tetováló studió szépíti/szédíti a berlinieket.
Pár buszmegállóval arrébb, a hajdan francia autókat árusító Ku’damm-i kereskedésben, már tenger gyümölcseiből válogathatunk. Reklámjuk lehetne, hogy „a Citroën kihal, van helyette garnélarák és hal”. Luxus kajáldájuk életképesnek tűnik, noha a megkérdezett németek kétötöde jelezte, hogy kevesebbet és ritkábban vásárol, mint a korona-krízis és az ukrán-orosz háború, illetve az energiahordozók drágulása előtt. A spórolás a ruházkodásra, utazgatásra is vonatkozik. Pozitívuma a 2020 óta tapasztalható trendnek, hogy feleslegesen nem autóznak (annyit!) a németek. Sajna moziba, színházba, koncertre sem járnak ‘oly sűrün, mint a harmadik évezred elején. Fogy a benzinkutak száma is az öreg kontinens szívében, miközben az elektromos Teslák tarifája többször mérséklődött: ám 20-30 millió forintja csak keveseknek van egy új, korszerű négykerekűre.
