Többek között azért szeretem a régi, keletnémet krimiket nézni fekete-fehérben és színesben, mert azokban ismét láthatom gyermekkorom, ifjúságom négykerekűit. Nyugati kocsival maximum a bűnözők suhantak a – parkolóhelyben bővelkedő – NDK utcáin. A zsaruk jobbára Wartburggal, Zsigulival, netán Volgával üldözték a piti gengsztereket. A Barkas (= bárka) mikrobusz főleg mentőautóként, vagy rendőrségi járműként „száguldott” a képernyőn. A típus velem (1961) egyidős: élt 30 évet. Már szülővárosát Karl-Marx-Stadtot is rég visszakeresztelték Chemnitzcé.
A „népi tulajdonú” VEB Barkas-Werke legismertebb típusa, a B1000-es ’62-ben, a lipcsei Nemzetközi Vásáron mutatkozott be. A tágas, 991 cm³-es Barkasokban 1989-ig , háromhengeres, kétütemű Wartburg erőforrás zakatolt. Majd 1991-ig, a cég megszűnéséig, 1,3-as Volkswagen motorral szerelték fel az öszvér kisbuszokat. (Utóbbiak a B1000/1 jelzést kapták). Összesen közel 176 ezer, különböző felépítményű B1000-es, s alig 2 ezer VW mocis Barkas készült a gyár 30 éves működése alatt. Akárcsak a mi Ikaruszaink, még Egyiptomba is eljutottak a mikrobuszként, zárt áruszállítóként és kétüléses kisteherautó változatban gyártott kelet-európai járművek. Hazánkban számos vállalat, mint például a Magyar Posta is használt Barkasokat. Ahogy hallom, az 1990-es évek elejéig a legelterjedtebb levél/csomag szállítóautó volt. A modell termelése ’91 tavaszán fejeződött be. A kétütemű oldtimer találkozókon 2024-ben sem lesz ritka látvány a nagy rakterű „Made in DDR” típus, noha a 3,1 milliónyi Trabantnál sokkal kevesebb 4,5 méteres Barkas született Kelet-Németországban.
