Nem lehet megunni egy varázslatos helyet, de el lehet koptatni, miközben a vágyunk titokzatos tárgya semmit sem változott. New York is úgy élt bennem, ahogy 1999-ben megismertem, a Times Square zsongásával, a Macskákkal a Broadwayn, az olasz, kínai negyeddel, a brooklyni könyvesboltokkal, Harlem színeivel és a St Patrick felvonulással, meg a bronxi állatkerttel. És 22 évvel később nem ismertem rá a városra. Pedig az idő sem volt zordabb, csak a tömeg, am melytől lépni nem lehetett és furcsamód csak a Ground Zérónál nem tülekedtek az emberek, az utcákon lépni nem lehetett, a Central Parkban is egymást kerülgettük, a Times Squaren kordonok közé szorítottak és mint a messiást vártuk Shakirát, aki állítólag a közelben klipet forgatott, de aztán mégsem jött és isteni szerencsénk volt, hogy az egyik mellékutcában véletlenül megtaláltuk a Jimmy’s Corner, egy olcsó kocsmába hol féláron ittuk a Guinness és minden este jóféle társaság gyűlt össze és mindig szorítottak helyet a pultnál, állni borzasztó kényelmetlen lett volna.
Persze, ahogy hajdan John Lennon mondta, akinek ma emlékhelye van a Central Parkban, a Dakota házakkal szemközt, mindenki az eredetit akarja látni, a Mona Lisát, amiért el kell zarándokolni Párizsba. És elmegyünk Londonba, Rómába, Berlinbe, Velencébe vagy épen Dubrovnikba, amelyre lassan már nem ismerünk rá, a turisták egymás elöl is eltakarják, elcsúfítják amiért odamegyünk. Ezen aligha segít, hogy belépődíjat szednek, s korlátozzák a belépést. Viszont nem kívánhatom vissza azokat az időket, amikor pár dollárért Velence közepén is megszállhattunk, Párizsban nyugodtan sétálhattunk a Champs Elysén és Londonban is találtunk olcsó hotelt. Akkor ugyanis a turizmus még gyerekcipőben járt, a szocialista országokból pedig csak nagyon kevesen léphettek át a nyugati határt.
A környezetvédők is egyre jobban ellenzik a turizmust, mert a 2-3 napos, repülőgépes hétvégék alaposan megterhelik a levegőt, vagyis fapadosok nagyobb kárt okoznak, mint hasznot. Viszont az átlagpolgár lehetőségei korlátozottak, nem mindenki tud egy hetet eltölteni Párizsban., Londonban, Rómában vagy Berlinben, de azért szeretne eljutni Európa legszebb városaiba. Vagy azoknak az amerikaiknak van igazuk, akik csak Las Vegasig utaznak és beérik az ottani Eiffel toronnyal vagy velencei lagunákkal?
