A Leányvásár és a Bánk Bán előadásai egyaránt nézők ezreit csábították az 50-es évek derekán a pécsi teátrumba. Persze hetven esztendeje sem volt habos torta az élet Európa (szocialista) szívében… Hiszen ítéletidő tombolt Magyarország nyugati felén. „Várpalota és Veszprém között egész járműkaravánok” akadtak el a hóban – adta hírül 1954 elején a mozikban vetített, fekete-fehér Filmhíradó. A képkockákon kemény csatát vívott tél tábornokkal a Közlekedési Minisztérium korszerű hómaró gépe, mely három méteres szélességben tette járhatóvá a dunántúli közutakat. Emitt bányászok, hajógyári sztahanovisták, amott vidáman daloló óvónők a budapesti Műegyetem frissen megnyílt gyermek intézményében.
Az ’54-es Magyar Filmhíradó januárban arról is tudósított, hogy a Lenin Körúton tejkostóló üzlet nyílt. Az egészséges táplálkozás szellemében többféle sajt közül is választhattak a fővárosi háziasszonyok és családtagjaik. A svájci labdarúgó világbajnokság küszöbén még nem Puskásék hőstetteire fókuszáltak a filmesek, hanem az anno startolt jéghoki szezonra. Kinizsi – Postás 7:1. Akárcsak a sportstadionokban, a kulturális központokban is teltház volt hetven éve – a pécsi Nemzeti Színházban hatalmas sikert aratott a klasszikus Bánk Bán és a Nem magánügy, valamint a Leányvásár című vígjáték. Tíz hónappal J. Sztálin halála után érezhetően vidám(abb) szelek fujdogáltak a majdani Kádár-medencében!
