Aligha van van rejtélyesebb és tragikusabb hely a világon, mint Az Elesettek Völgye (Valle de la Caidos) a spanyolországi Guadarrama-hegységben. A királyi kolostortól (El Escorial) 10 kilométerre, egy óriási keresztet állítottak fel egy sziklatömbre, s alatta épült fel Spanyolország egyik legkísértetiesebb helye, ahol együtt nyugszanak Franco elesett katonái és több tízezer, a köztársaságiak oldalán harcoló áldozat is. Ezt a 120 hektáros parkot a monumentális emlékkomplexummal Franco parancsára építették köztársasági hadifoglyok és politikai elítéltek, 1940 és 1958 között. Eredetileg csak Franco 4 ezer katonájának készült, de később a caudillo titokban idehozatott több több tízezer elesett vagy kivégzett köztársaságpártit is, akiket tömegsírokból ástak ki. Az Elesettek Völgyét a spanyol katolikus egyházra és a bencés szerzetesrendre bízták.
Franco 1975-ös halála után I. János Károly király itt temettette el a a diktátort. A spanyolok aztán hiába választották a felejtés útját, nem tudtak rajta végigmenni. Stephen A. Garrett amerikai történész szerint az „amnézia-modell” megbukott, s ez többek között az 1980-as években megtalált tömegsíroknak köszönhető, amely a Francoék által kivégzett köztársaságiak holttestét rejtette. Kénytelenek voltak szembenézni a történelmi bűnökkel, s 2007-ben a spanyol képviselőház elfogadta a Történelmi Emlékezet Törvényét, amelyben tisztelettel adóztak a polgárháború és a Franco-rezsim áldozatai előtt, s előírták a diktatúrát és annak vezetőit, intézményeit megjelenítő emlékművek, szobrok, jelképek eltávolítását, a templomok és a temetők kivételt jelentettek.
Az Elesettek Völgye sokak szemében Franco hatalmát szimbolizálja, s az építésekor nagyon sokan meghaltak, hiszen az emberfeletti volt a hegyes terepen, de semmi nem számított, sem a költségek, sem az áldozatok. És sokan azt kérték, hogy rombolják le a gigantikus építményt, amely leginkább egy náci templomra hajaz.Talán Franco is Hitlertől illetve Speertől lopta az ötletet, s a szépséges természeti környezet engem a Sasfészekre emlékeztetett Ez utóbbit egyébként nem Hitler találta ki, a hívei vették és építették át számára, ám a Führer nem igazán kedvelte, hiszen tériszonya volt, s oda feljutni manapság sem egyszerű a szakadékok mentén.
Az Elesettek Völgye megmenekült, nem bontották le, a legutóbbi hírek szerint emlékezeti hellyé alakítják át, amely a Franco-diktatúra bűneit mutatja be, és a polgárháború minden áldozatának emléket állít majd. Először az ismeretlen halottak maradványait azonosítják és méltó nyughelyre szállítják, ám ez nagyon hosszú és bonyolult folyamat lesz, több ezer családnak, leszármazottnak újabb megpróbáltatást jelent, ahogy a társadalomnak is. A mauzóleum fölötti szikláról lebontanák a keresztet is, de a vitának még nincs vége. Franco koporsóját viszont már 2019. október 24-én helikopterrel elszállították a Völgyből. A családnak nem engedélyezték, hogy az exhumáláskor spanyol nemzeti zászlóval takarják le a koporsót. A történetnek viszont itt még nincs vége.
Amikor egy esős, januári kedden El Escorialból Az Elesettek Völgyébe buszoztunk, az nem volt éppen egyszerű. Naponta csak egy busz megy fel a hegyre, az emlékműhöz. Délután negyed négykor indul és fél hatkor jön vissza. Rajtunk kívül csak egy latin amerikai család volt a buszon. Autóval is beengednek a főbejáraton, ha fejenként kifizetjük a 10 eurós belépőt. Találkoztunk is vagy 10 autóval, többségük spanyol volt, de volt egy francia és egy angol pár is. A bizonytalanság és a gazdátlanság látszik a monumentális épületcsoporton, hiszen több része lakatlan, s a főépület is több helyen beázik. A bazilika persze működik, de nem több egy egy katonai stílusban megépített emlékhelynél. A hosszú felvezető folyosón egyetlen mondat emlékeztet rá, hogy Franco építtette 1958-ban, s alatta egy másik mondat, hogy XXIII. Pius pápa szentelte fel. És semmi több.Bizonyosan voltak feliratok, amelyek Franco dicsőségét hirdették, de azokat levehették, ahogy az ő katonáinak a nevét sem őrzi tábla. A főoltártól balra egy kis kápolnában találtam egy faajtót, amely a kripta bejárata lehet, s fölötte egy felirat hirdette, hogy a spanyol polgárháború áldozatai nyugszanak itt. Jobb híján az ajándék bolt vezetőjétől kérdeztem, hogy mikor lehet bemenni a kriptába.Nem volt túl közlékeny, kedves meg egyáltalán nem, csak annyit mondott, hogy az soha nincs nyitva. Egyébként az ajándék bolt inkább a köztársaság pártiakra emlékeztető könyveket kínált, két dokumentum albumot és egy, a köztársaságiak pártján lévő művészekről, többek között Picassóról, Hemingwayről és Caparól szólt. A fiam megkérdezte egy őrtől, hogy hol állt Franco koporsója, az megmutatta, mire egy idős spanyol férfi megvetően mérte végig, de aztán a lány tudott egy kicsit angolul és tisztáztuk, hogy mi nem francoisták vagyunk, sőt …
