Az abszurd északi humor nagymestere, a Cannes-ban és Berlinben többször díjazott Aki Kaurismäki (A remény másik oldala, Leningrad Cowboys menni Amerika) a Hulló levelek (Kuolleet lehdet) című dráma-vígjátékkal tér vissza. A Helsinkiben forgatott szelíd tragikomédiát a „Halott levelek”) című dal ihlette. És még számtalan dalt felhasznál a filmben, amelyek egy zenegépből jönnek elő vagy egy karaoke bárban hangzanak el, de részei az abszurd mesének.
Két magányos ember (Alma Pöysti, Jussi Vatanen) véletlenül találkozik egy este Helsinkiben, és mindketten megpróbálják megtalálni a másikban az első, egyetlen és utolsó szerelmüket. Ám az élet kegyetlen, a sors furcsa tréfákat űz, a férfi leghűségesebb társa a vodka, elveszti a lány telefonszámát, kirúgják az állásából. A lány sem jár jobban, miközben mesterien mosogat és szedi le az asztalokat a füstös kocsmában, a főnökét drog terjesztés miatt elviszik a rendőrök, így se munka, se pénz, de aztán beáll egy öntödébe, neki nem büdös a munka.
A finn munkásosztály legnagyobb filmes pártfogója, Aki Kaurismäki a nyolcvanas évek óta meghatározó alakja az európai filmművészetnek. A telex kritikusa idézi azt a mondást, amely többnyire csak a nagymesterekre áll, vagyis „ha egy Kaurismäki filmet láttál, az összeset láttad”, de ha az az egy tetszett, akkor kár lenne nem belevetni magad az életműbe.
Talán nem meglepő, de Kaurismäki Helsinkije a hatvanas évek szürke szocializmusára emlékeztettek. Olyan sivár és lehangoló a környezet, mint Tar Béla filmjeiben és a párbeszédek is soványak és érzelemmentesek. S hogy még kiábrándítóbb legyen, mindeközben a rádióban mégis az orosz-ukrán háború harcosairól szólnak. És a főhősök vergődnek, s mikor már-már egymásra találnának, a férfi leteszi a poharat vagyis a csapba önti a vodkát, rendesen felöltözik és elindul a lányhoz, akkor elüti egy vonat és kómába esik. Kaurismäki persze nem hagyja őket magukra, a férfi magához tér, az egyik ápolónő behozza a volt fiúja ruháit és a bejáratnál a lány várja. Begipszelt lábbal biceg a lány mellett a parkba, ősz van, hullanak a levelek, de ahogy a dal mondja, még utoljára felizzanak a napfényben. Hátha…
