Furcsa játékot űznek velünk az öregedő sejtek. Mert hát nemcsak a lábunk, karunk gyengül, s egyre tétovábban lépegetünk, már nem hajlanak úgy az alkatrészek, mint régen, az emlékezetünk is halványodik. Régen neveket, telefonszámokat pontosan felidéztem, ma meg egyre gyakrabban akadok el, s csak egy-két óra vagy nap múlva ugranak be. Az egyik ismerősöm tréfásan megjegyezte, hogy akkor még nincs veszve minden, persze leginkább saját magát vigasztalta, hiszen néha együtt szoktuk keresgélni az agyunk mélyén az elfelejtett filmeket, regényeket vagy zenéket.
A minap egy finn abszurd filmet néztem meg a Cirkóban, s amikor melegében írni kezdtem, hogy mit láttam, egy régi szállóigével próbáltam operálni és azt írtam, hogy „A finn munkásosztály nem a mennyekbe megy”. Éreztem, hogy valami nem stimmel, mintha egy kicsit sántítana a mondat, de csak másnap, a pátyi úton döbbentem rá, amikor egy semleges rádiós csevejt hallgattam, hogy a munkásosztály nem mennyekbe, hanem a paradicsomba megy. Ja, hát nem vagyok egy Marx, de azért mégis. A mennyek az a zeppelinnel szerepel, ott a Lépcsőház vezet a mennyekbe (Stairway to Heaven).
Játszhatunk a szavakkal, szerencsére én már nem szándékozom indulni Szerencsekerék-szerű műsorokban így nem árulhatom el, hogy micsoda fekete lyukak keletkeztek az agyamban. Gyógyszer erre aligha van, állítólag túráztatni kell az agyat, de ez nálam megvan, ahogy Csipike, az óriástörpe mondaná. Olvasok, filmeket nézek, zenéket hallgatok és majd mindennap töltöm is portálunkat, tehát tájékozódom és írok is. Szerencsére a betűforgatással még nincs baj, továbbra is gyorsan szaladna a tenném, vagy az írógéppel betűi, ha nem a számítógépet püfölném. Csak sok a fránya emlékek jönnek elő nehezen, mintha egy mély kútból kéne előhalászni. A múltkor egy bulin elmeséltem, miért nem jutottunk el fiammal Poe szülőházához Baltimore-ba, s éppen az amerikai író neve nem jutott eszembe. Pedig belém vésődött, hogy a tömzsi fekete rendőr, megmutatta a pisztolyát, hogy neki meg az is van, mégsem merészkedik oda, mert az, ahogy ő fogalmazott „borzasztó rossz környék”. Na, és az én utazásom koponyám körül? Ez a cím Karinthyé, s Latinovits játszotta zseniálisan a moziban. Na, ugye, mennyi mindenre emlékszem!.
