A mai Berlin területén és a szomszédos tájakon a keleti germán burgundok az 1. és 3. évszázadban voltak honosok. És mintegy másfélezer esztendővel ezelőtt telepedtek meg az első szláv csoportok, aminek emlékét 2024 hajnalán is számos földrajzi név őrzi. A vendek a Spree folyótól az Elbáig kiterjedő területet a 12. századig népesítették be, majd fokozatosan kiszorították őket a későbbi poroszok ősei. A hosszú – gyakorta véres – szláv uralomra és a későbbi korszakok „szomszédolására” napjainkban is seregnyi település név utal. A nyelvtudósok úgy vélik, hogy a „Berlin” szó maga is ószláv eredetű, posványos állóvízzel körülölelt szigetre utal. A hajdani dokumentumok Cöllnről (Ó-Köllnről), a mai főváros szerves részéről 1237-ben tettek először említést. Ezt a „dátumot” ünneplik a berliniek a település születési éveként, noha maga Berlin neve csupán 1244-es keltezésű okmányokban fedezhető fel.
A textil, hal, tej, fa és gabona kereskedelemben élen járó ikertelepülés a 14. században olvadt össze. A Hanza-városok szövetségéhez gazdasági és biztonsági okokból csatlakozó Berlinben gátak, hidak, folyami kikötők, lakóházak épülnek és a piacok is hozzátartoznak a – falusias jellegének csak lassan búcsút mondó – város képéhez. A közlekedési csomóponttá is váló rágióban a 15. században a történészek becslése szerint, mintegy 10 ezren éltek. Ma közel 4 millió berlini polgárról szólnak a statisztikák!
