Most februárban hat éve annak, hogy Berlin-Schönebergben elhunyt Königer Miklós. Az 1943-ban Budapesten született pantomimes/színész a németországi magyar művészek hagyatékait gyűjtötte. Megszállottan. Egyik kedvence, Ábrahám Pál, a második világháború után, emigránsként került be egy New York-i ideggyógyintézetbe. Az európai operettműfaj koronázatlan királya, a „Hawaii rózsája” komponistája volt ő. Königer majdan virágot vitt hamburgi sírjára. Muzsikus honfitársunk élete kész kalandregény. Az egykori magyar világsztárról egy német zsurnaliszta írt hiánypótló biográfiát.
Így 2024-ben is sokat játszott zeneszerző Ábrahám Pál (1892-1960). A Hanza-metropoliszban eltemetett férfi pályafutása a koncertteremtől a kórteremig ívelt. Egy amerikai idegklinikáról hatvannyolc esztendeje engedték ki a legendás muzsikust, akinek életéről „Paul Abraham – Der tragische König der Operette” címmel Klaus Waller jelentetett meg könyvet. Jómagam itt Berlinben – ahol a 30-as években honfitársunk is otthonosan mozgott – vettem kézbe a pár száz oldalas, névjegyzékes Waller művet. Az első, átfogó biográfia, az „Ábrahám Pál – az operett tragikus királya” már címlapjával sem sejtet gondtalan olvasmányt. Pedig vidám szerzeményekkel ajándékozta meg a világot, a már gyermekként is tehetséges művész!
„Teve van egy púpú, van két púpú…” Ki ne ismerné e réges-régi huncut dalt, melynek alkotója noha már 1960-ban elhunyt az NSZK-ban, ma is népszerű, sokat játszott komponista. Hiszen korunkban is tekintélyes rajongótábora van a német, sőt az angol nyelvterületen is a múlt század első felében született magyar operetteknek. Lehár Ferenc és Kálmán Imre darabjai mellett 2024 tavaszán is gyakorta csendülnek fel Budapesttől Bécsig, Berlinig Ábrahám szerzeményei. A zseniális magyar trió legfiatalabbika a dzsessz elemeivel varázsolt új színt az operett álomvilágába. Regénybe illő sorsáról Waller kötete újabb részleteket árul el. A „Bál a Savoyban”, a „Hawai rózsája” és a „Viktória” zeneszerzője, a Fővárosi Operettszínház egykori karmestere, a 30-as években műfajában Európa legsikeresebb, jól kereső komponistája volt.
A Budapesten kívül – a nácik 1933-as hatalomra kerüléséig – a 4 milliós német metropoliszban is huzamosabb ideig dolgozó Ábrahám Pál a fasizmus térnyerése elől menekült vissza Berlinből hazájába. S onnan ’39-ben Párizsba. Majd a Szajnától – havannai kitérővel – az USA-ban kötött ki. A tengerentúlon muzsikusként már nem aratott komoly sikert, egészsége is megromlott. Egy New York-i ideggyógyintézetben kezdték kezelni. Egy évtizeddel később, 1956-ban nyugatnémet segítséggel térhetett vissza az öreg kontinensre. A zenés filmek reneszánsza újfent népszerűvé tette Ábrahám régi szerzeményeit a mozikban és a televízióban. Ritka második karrier!
Ezt az izgalmas pályafutást mutatja be {az első kiadásban sajnos korabeli fotók és karikatúrák, plakátok és partitúrák nélkül, helyenként unalmas ismétlésekbe bocsátkozva} Klaus Waller. A második verzió már szerencsésebb, vakosabb… A korábban kiadói lektorként és újságíróként aktív, több kötetes szerző „Paul Abraham – Der tragische König der Operette” című munkájának talán legnagyobb érdeme, hogy az olvasót kiváncsivá teszi. Hiszen annyi mindent nem tudunk még a magyar művészről, akinek muzsikája a világ több száz színpadát hódította meg. Gazdaggá téve a majdan amerikai emigrációba kényszerült, elszegényedett zsenit, akinek aztán a békés kontinensen már csak szűk négy év adatott meg. Hamburgi sírján mindig van virág!
