Már Hitler és Sztálin előtt, a régebbi századokban is seregnyi olyan véreskezű uralkodó, hadvezér, politikus volt, akikről könyvek tucatjai születtek. Megkockáztatom, hogy az egyik rekorder a franciák legendás, 1821-ben elhunyt császára. Az e hetekben tortáján 75 gyertyát elfújó – lengyel gyökerű gróf – Adam Zamoyski a tengerentúlon jött a világra és Angliában vetette papírra vaskos művét, melynek szerény címe: Napoleon, A life / Napoleon: Ein Leben. A közel 900 oldalas életrajzi kötet a kistermetű diktátor nagy tetteit világítja meg, melyek az egyiptomi piramisoktól az orosz hómezőkig íveltek. A közép-európai olvasók számára is érdekes lehet, hogy az egykori konzul éppen 220 éve koronázta önmagát (!) császárrá. S röviddel később foglalták el a francia seregek Berlint (1806) – majd 1813-ban buktak el véglegesen a szászországi csatamezőn.
Ennek kapcsán kérdeztem régi – történész – barátomat Bonaparte Napóleonról. „Nem olasz és nem francia, hanem mindkettő egyszerre: korzikai. Vitán felül zseniális hadvezér és politikus. Ugyanakkor az is vitathatatlan, hogy tömeggyilkos.” A napóleoni agressziót követően a 19. századra már megállíthatatlan volt az ipari és polgári fejlődés Európa szívében. Bonaparte 203 éve, száműzetésben hunyt el. A waterlooi lúzerről írott Napóleon élete című könyv természetesen nem az utolsó a sorban, hiszen a történészek és írók számára nem létezik lerágott csont. S ezt a Londonban élő amerikai szerző, Adam Zamoyski is jól tudja.
