Sokszor poénkodtunk régebben, amikor az újságíró szakma még szakma volt, nem lehetett az utcáról bevetődni, s a többségünk üzemi lapnál, tehát a létra alján kezdte. Na, de nem akarok nosztalgiázni, csak mindig megdöbbenek, amikor amatőr dolgokat fedezek fel a mai lapokban. Ez a leggyakrabban a Nemzeti Sportnál történik, amely mér nyomokban sem hasonlít a Népsporthoz, ahol nagy profik dolgoztak. Hajdan rovatvezetőnek lenni a Népsportnál, felért három diplomás,omával, s többségük másutt később a főszerkesztőségig vitte. Ez persze nem akadélkuozott meg bennünket, hogy olykor poénkodjunk rajtuk, ha véletlenül elcsíptünk egy suta kiszólást, hiszen ott sem volt mindenki művelt. Ezért mondogattuk, hogy ja a sportújságíró az egy külön kaszt. Na, de most mit mondanánk, amikor gyakran csetlenek-botlanak, hülyeségeket írnak le, s nincs egy szerkesztő, aki megállítsa őket, s finoman figyelmeztesse, hogy maradjanak csak a sportnál, ott ügyeljenek, hogy nem írjanak marhaságokat. Nagyon jól szoktam például szórakozni, amikor egy külföldi tudósításban, felfedeznek egy várost, rácsodálkoznak olyan dolgokra, amit már az egyszeri utazó is tud, aki megjárta Londont, Rómát vagy Párizst.
És akkor ily hosszú lére eresztett bevezető után elérkeztünk a legutóbbi bődületes marhasághoz. Az egy dolog, hogy sok sportos nem tud kérdezni, mert kevés a fantáziája és annak sem néz utána, arról sem olvas eleget, amivel foglakozik. Történt pedig, hogy a magyar válogatott Koszovóval játszotta második felkészülési meccsét. A meccs maga felejthető volt, az első félidő siralmas, de Rossi mesternek bizonyára szolgált annyi tanulsággal, talán ezért is küldte első félidőben ilkynye felállásban a fiúkat, hogy kiderüljön, sem gazdag, sem Ádám nem fér be a kezdő csapatba. Egyébként elnöke már Gazdag meghívásét sem értem, ha csak ez nem valami Honvéd iránti nosztalgia, mert. csatár Philadelphiában elboldogul, de a válogatotthoz kevés. Szóval, volna itt téma, de mit tesznek a mi nemzeti sportos kollégáim, sorban megkérdezik a játékosokat, hogy ők kit választanának, Gulácsit vagy Dibuszt. Miután mindkét kapus jól formában van, Rossinak az EB előtt választani kell. Ha Gulácsi másfél éve nem sérül meg, akkor nincs ez a dilemma, de miután nem védhetett, Dibusz állt a kapuban és jól tette a dolgát. A dilemma feloldása Rossira vár, s ő majd idejében dönt. Nem a társak dolga erről elmélkedni, s valószínűleg nem is teszik. Erre jön a szerencsétlen újságíró és ezzel abajgatja őket. Ostoba kérdés, nincs is jó válasz.Nem is lehet. Ugyan miért sértené bármelyik kapust az egyik társa?