Kuvait már régóta olajnagyhatalom, korábban volt gazdag, mint Dubai, Abu Dhabi és a többiek. Ma már ritkábban emlegetik őket, pedig még mindig jól jövedelmez a fekete arany, de ők nem akarnak kilépni ebből a szerepből, nem nyitnak a világ felé, a turistákat sem nagyon szeretik. A Perzsa öbölben ez az egyetlen ország, ahol nem találni a bazárban hűtőmágnest. Már rég elfelejtették, hogy az irakiak 1991-ben lerohanták az országot, s kifosztották, a sejk Szaúd Arábiába menekült. Amikor a szövetséges csapatok megérkeztek (Sivatagi Vihar hadművelet), nagy harcokra nem került sor, az irakiak többsége eldobálta a fegyvereit. Mindössze száz óráig tartott az Öbölháború.
Kuvaitot 4,4 millióan lakják, s 1,3 millió a külföldi vendégmunkás, a lakosság 85 százaléka muszlim. A GDP 60 százaléka ma is az olajból származik, s jelentős a halászatuk is. Amikor felültünk az Itihad kuvaiti járatára Abu Dhabiban, rajtunk kívül fehér ember nem is volt a gépen. Vendégmunkásokka valamint a kuvaiti krikett csapattal utaztunk. Amikor megérkeztünk az ugyancsak modern reptérre, az útlevélkezelés helyett egy kis terembe irányították, hogy kiváltsuk a vízumot. Kaptunk egy kérdőívet valamint közölte a tisztviselő, hogy másoljuk le az útlevelünket és egy fénymásolóra mutatott. Miután ez megtörtént, egy másik ablakhoz mentünk, ahol kifizettünk 9 eurót, majd kaptunk egy pecsétet és egy lepedőnyi igazolást a vízumról. Ezután egy másik ablakhoz küldtek, ahol lepecsételték a papírost, s immár útlevél ellenőrzés után átléphettük a kuvaiti határt. A szállodánk a Salmya negyedben volt, szemben a Kuvait City tornyaival, vagyis az öböl másik partján. Marina Porton laktunk, a kikötővel szemben volt a szállodánk, a medence összeért a tengerrel, viszont a Ramadan miatt kellemetlen meglepetésben volt részünk, reggel nem nyitották ki az éttermet, hanem felküldték a reggelit a szobába.
Kuvait Cityben a felhőkarcolók között könnyű megtalálni a Nagy Mecsetet, de a Ramadan miatt ez is zárva tart a turisták előtt 40 napig. Az emblematikus toronyba felmentünk 3 dinárért (3600 forint), az étterem természetesen nem volt nyitva, viszont gyönyörködhettünk a panorámában. A bazárt viszont fölöttébb unalmasnak találtuk, mert csak arab öltözéket, parfümöt, gyümölcsöt, zöldséget kínálnak. A turista itt ritka vendég, nem is gondolnak rá. Napközben nem kaptunk még egy kávét sem, amikor a bazárban megkóstoltuk a pekándiót, rögtön ránk szóltak. Viszont, amikor az óra elütötte a hatot, mi is beültünk a souk egyik vendéglőjébe és hatalmas lakomát tartottunk a muszlimokkal együtt. Tengeri sügért ettünk és jumbo schrimpet. Nagyon olcsó volt, hiszen salátával, sült krumplival, lepénnyel és kólával együtt ketten mindössze 7 ezer forintot fizettünk. Kuvaitban egyébként még nyomokban sincs alkohol, a szállodákban sem.
A nagy felfedezés a Tareq Rajab Múzeum volt. Ez egy eldugott helyen, Kuvait City villanegyedében van és épp renoválták. Sokan nem látogathatják, de szerencsére beengedtek bennünket. Tareq Rahab és felesége, Jehan aki eredetileg angol volt és Patricia néven anyakönyvezték, a világ egyik leggazdagabb iszlám gyűjteményét mondhatták a magáukénak. A házaspár sokat utazgatott a világban Isztambultól Danaszkuszig, s mindenütt vásároltak műtárgyakat. A londoni egyetemen megismerték Dr. Fehérváry Géza magyar származású régész professzort, az iszlám művészet nagy tudorát, aki 1956-ban hagyta el Magyarországot. Őt bízták meg a múzeumi anyag rendezésével, 15 évig, haláláig ő volt a múzeum kurátora. A rendszerváltáskor Fehérváry prof hazatért és az Antall kormány alatt ő volt Magyarország kuvaiti és szaúd-arábiai nagykövete, így a két ország kapcsolata is látványosan fejlődött. A múzeumban mi is láthattunk egy kis gyűjteményt Zsolnay porcelánokból, s egy Zsolnay albumot, amit Jehan írt. Az iraki invázió alatt csak Jehan és az egyik fia tartózkodott Kuvaitban, de ők hősiesen megmentették a gyűjteményt.
És az úti beszámoló végére hagytam egy kis kuvaiti árfigyelőt. Egy kiló mangó 1200 forint, nálunk egyetlen darab most 999 forint. Az indiai bárányborda 3600-, a tanzániai 2800-, míg az ausztrál 3800 forint. A halakat is nagyon olcsón adják, már 1200 forintért (Bunny Fish) is vehettünk volna, a tengeri sügér 3600-, míg a schrimp kilója is csak 4200 forint. A Kenwood mikrót 21 ezer-, a Panasonic mixert 8500-, míg a 267 literes Haier mélyhűtőt 80 ezer forintért kínálja a Lulu lánc.
