Április 17-én a rég nem látott KÉPÍRÓ című előadást új szereposztásban láthatja a közönség a Nemzeti Táncszínház színpadán, a Duna Táncműhely produkciójában. Az előadást Zoltánfy István fiatalon elhunyt szegedi festőművész képei ihlették, a produkció ugyanakkor tágabb kontextusban kíván foglalkozni képzőművészet és tánc kapcsolatával, a festészetnek a mozdulatra gyakorolt inspiratív hatásával.
Zoltánfy István festőművész 1944-ben Deszken született, Szegeden élő festőművész, aki 1988-ban Ausztriában tragikus autóbaleset következtében vesztette életét. „Csak megszületni és meghalni ment el szülővárosából. Festményeinek képi világa, motívumkincse az alföldi és a szegedi életből, az alsóvárosi napsugaras házak vidékéről, a kocsmák, gyármellékek, családi otthonok miliőjéből vétetett. Legtöbb festményét átlelkesíti valamiféle szemérmes ünnepélyesség – ikonok, oltárképek hordozzák a mindennapi élet ábrázolatait. Szelíd fegyelemmel, ám izzó szenvedéllyel alkotott. Nemzeti és ízig vérig európai művész volt.” – írta róla a 2005-ben a szegedi Grand Caféban megrendezett kiállításának ismertetője.
A Táncműhely alkotóműhely jellegét mindenekelőtt annak köszönheti, hogy produkcióról produkcióra más-más előadói gárdát hív meg, különböző tánctechnikákban jártas művészekkel dolgozik együtt. A Képíró esetében is a néptánc, a balett és a kortárs tánc találkozik egymással, az erős táncanyagot pedig élő dj-set teszi teljessé.
