A K11-ben a roma nap zárásaként az Amaro Duho tradicionális oláh zenét játszó zenekart lépett fel. Ez egy családi zenekar, a két Dobi lány, Matild és Olga korábban az Ando Dromban énekelt. Matild szépen emlékszik a gyerekkorára, pedig nélha nem volt mit enniük és apjuk akkor elmesélte, hogy miért nem tudott tejet venni a csarnokban. ”Gyerekkorunkat egy hajdúsági faluban, Péterszeget töltöttük, nagy szegénységben, apánk csak vályogvetéssel tudott kenyérre valót keresni. Amikor nem volt mit ennünk, apu leültetett bennünket az ágyra és azt mondta, énekeljünk, meg mesélt is. El is feledkeztünk az éhségről. Aztán felköltöztünk Budapestre és az már sokkal jobb világ volt.Én még csak 11, a húgom meg 9 éves volt, amikor Zsigó Jenő felfigyelt ránk a klubban és tagjai lehettünk az Ando Drom zenekarnak. Nagy szerencsénk volt…”
Három éve Matild úgy gondolta egy születésnapon, hogy most már a többiekben is van annyi szándék, a húgában, a lányában és két fiában, hogy kitesznek egy családi zenekart. És lőn. Az Amaro Duho – A mi lelkünk mesélő név, ahogy ők mondják „Ebben a zenekarban tényleg benne van a mi lelkünk, hiszen mi lélekből zenélünk.” Amúgy a tradiciók mellett latinos elemeket is belekevernek, így populáris húrokat is pengetnek és a közönség veszi a lapot. Bejárták már a fél világot, Erdélytől Franciaországig. Még nem élnek meg a zenéből, mindnyájan dolgoznak mellette. Ám ma már más a világ, mert ahogy Dobi Olga meséli, gyerekkorában még külön ültek a cigánygyerekek, míg ma ma már nem jellemző a megkülönböztetés. „Az én gyerekeim is nyugodtan vállalhatják, hogy cigányok, mert már az embert nézik, a munkámat becsülik meg…”
