A Német Demokratikus Köztársaság (Deutsche Demokratische Republik/DDR) a háború utáni Szovjet Katonai Közigazgatás 108 ezer négyzet-kilométeres (kerekített adat) területén jött létre 1949-ben. Lassan 35 esztendeje, hogy ledőlt a berlini fal, s harminc éve annak, hogy elbúcsúztatták az egykori NDK fura urát. Mielőtt a DDR ex-diktátora ’94-ben meghalt, még találkozhatott rokonaival. „Örülök, hogy elhagyhattam Németországot, boldog vagyok, hogy Chilébe utazhatok szeretteimhez” – nyilatkozta Erich Honecker 1993 januárjában az Atlanti-óceán felett száguldva. Tízezer márkás repülőjegyét a Solidaritätskomitee fizette, amelynek néhány képviselője Frankfurtból tovább kísérte a bukott politikust a brazil légitársaság gépének fedélzetén Sao Paulóba. Onnan immár felesége és leánya társaságában folytatta útját Chilébe. Honecker dél-amerikai emigrációjának első napján a bonni kormány- és pártkörök visszafogottan nyilvánítottak véleményt pere felemás végét illetően. Helmut Kohl akkori kancellár nem kívánt állást foglalni. Míg a kabinet szóvivője, Vogel jelezte: „független bíróság döntéséről van szó.”
Az NSZK korábbi igazságügy-minisztere, a külügyi tárca felelőse, Klaus Kinkel azt hangsúlyozta, hogy „Honecker pere a jogállamiság szellemében zajlott”. A kancellári hivatal minisztere, Bohl szerint a kommunista rendszer áldozatainak „bizonyára keserű érzés” volt Honecker szabadlábra helyezése, az SPD pedig fontosnak tartotta az NDK-ban elkövetett jogtalanságok további vizsgálatát. Nagy figyelmet keltett a Demokratikus Szocializmus Pártja elnökének, Gregor Gysinek a nyilatkozata, aki kijelentette: a többi, a belnémet határon és a berlini falnál elkövetett gyilkosság parancsot teljesítő vádlottjai ellen is be kell szüntetni a pereket, hiszen az NDK törvényei értelmében nem követtek el bűnt. A világhírű író, Stefan Heym a Der Tagesspiegel hasábjain kijelentette anno: „Honecker másmilyen pert érdemelt volna. Nem a falnál lelőtt menekülők, hanem a nagy
