Negyvenöt esztendeje a bajor fővárosban jelent meg az egykori német filmcsillag életrajzi kötete. A nyolcvanas évek derekán magyarul is kézbe vehettük az idős Marlene Dietrich visszaemlékezéseit. A „Tiétek az életem” kész kalandregény! A 20. század hajnalán, röviddel karácsony után született csecsemőből a két világháború között porosz színésznő lett. Fürge lábú, kacér, szellemes – fiatalon dundi. Hamarosan nemzetközi rangú – németül, angolul, franciául játszó, éneklő – mozisztárrá érett Marlene: hosszú pályafutása az „Ilyenek a férfiak“ (1922), a „Napóleon kisfivére“ (1923), és „A nagy bariton“ (1924) című produkciókkal startolt. Az 1930-ban készült legendás alkotás, „A kék angyal” híressé tette a csinos szexbombát. Az ugyanabban az esztendőben, az USA-ban forgatott „Marokkó”-ban is láthattuk. Kislánya akkor közel 6 éves volt, s Európában maradt. Az erotikus vamp szerepében többször felbukkanó, izgató hangú díva magánélete tartogat más meglepetéseket is. Marlene Dietrich 1923 májusában kötött házasságot Rudolf Siebert-tel (1897-1976), aki akkoriban színész és rendezőasszisztens volt. „Szerettem őt, mert szép volt, szőke, magas és okos. Mindene megvolt, amit egy ifjú leány csak kívánhatott. Jóságos volt és udvarias…” emlékezett férjére az idős művésznő. Az ifjú párnak 1924 decemberében kislánya született. Az 1930-ban Amerikába költözött filmcsillag, csak a következő esztendőben vitte magával gyermekét Hollywoodba. (Maria Riva decemberben ünnepelete 99. születésnapját a tengerentúlon. Nem titok, hogy kapcsolatuk híres anyjával később megromlott.) A legendák szerint lányánál jobban érdekelték Dierichet a férfiak: állítólag Josef von Sternberghez éppúgy szerelmi viszony fűzte, mint több későbbi filmpartneréhez. Így Gary Cooperhez és Jean Gabinhez. 1947-49-ben Ernest Hemingway kedveseként emlegették Marlenet, aki férjétől sohasem vált el. A sztár – magányosan – Párizsban hunyt el 1992-ben. Berlini sírján mindig van virág.
