Ungváry Krisztián legújabb kutatása alapján azt állítja, hogy Wass Albert meghamisította a saját zsoldkönyvét, és nem létező kitüntetéseket adományozott önmagának. Márpedig Orbán rendszerében az irodalomtörténészek szerint közepes író kitüntetett szerepet játszik, sőt Magyarországon ötvenhárom köztéri szobra áll, így Petőfi és Arany után bizonyos körökben a legnépszerűbb szerzőnek számít.
A szerzőről kialakult képet tovább rombolja, hogy az író második világháborús katonai szolgálatával kapcsolatban számos olyan adat áll rendelkezésre, amit Wass nemes egyszerűséggel tudatosan meghamisított, ezek egy részét pedig a vele kritikus szerzők is tényként kezelik, sőt, a szerző ennek ellenére része a nemzeti alaptantervnek, több politikus pedig hivatkozási alapként tekint rá.
Ungváry tényeket közöl Wass katonai múltjáról, amely tulajdonképpen semmit sem igazol abból, amit az író állított magáról.
1942-től nem a lovasságnál, hanem a híradóknál szolgált,
1943-ban nem üldözte a Gestapo, így nem kellett előlük kivonulnia a frontra – hiszen a 9. magyar királyi lovasezred akkor még nem is létezett,
egy 1944-es cikk szerint a férfi két Vaskereszttel érkezett haza a frontról, amiket többek közt azért kapott, mert százharminc embert mentett meg a haláltól, vagy minimum a biztos hadifogságtól, korábban pedig egy német belvízi uszályhajót óvott meg egy partizánmerénylettől, sőt, egy teljes partizánegységet is felszámolt. Viszont Wass egyetlen fotón sem hordja a kitüntetéseket, és egyetlen német dokumentum nem bizonyítja azok adományozását (a Harmadik Birodalom akkor még mindent nyilvántartott), harmadrészt pedig a zsoldkönyvben jegyzett két időpontban az író szabadságon volt Kolozsváron.
visszaemlékezései szerint fejsérülést, illetve egy akna felrobbanása miatt légnyomást is kapott, ezeket aznban nem regisztrálták a honvédségi nyilvántartásban.
a zsoldkönyv arról is beszámol, hogy 1944 szeptemberében a Kormányzói Dicsérő Elismerés Bronzérmét (Signum Laudis), majd négy hónappal később a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét is megkapta, ezek azonban valószínűtlenek: előbbi azért lehetetlen, mert az adományozást megelőző nyolc hónapban semmiféle harci cselekményben nem vett részt, így ha érdemes rá, akkor hamarabb tüntették volna ki. Utóbbi esetben a problémát a kitüntetés szintje okozza, az ugyanis igen magas lett volna egy nem harcoló csapatnál szolgálatot teljesító tartalékos tiszt számára.
