Tisztelt Borisz Filatov Polgármester Úr!
1. Ön egy ukrán nagyváros polgármestereként öt pontban vágott keresetlen szavakat Orbán Viktor magyar miniszterelnök képébe, egyúttal nemzetünk, a magyarok kapcsán sem kertelt. „Történelmi páriák”, „kegyetlenkedések”, „állatias tettek”, „Urálon túlról átmászás”, csak hogy néhány kifejezést idézzek nagy vihart kavart bejegyzéséből. Sokszor nehéz volt eldönteni, pontosan a magyarokról általában vagy csak a kormányunkról beszél. Miután kidühöngte magát, talán ön is érezte, ezzel jócskán túllőtt a célon, és tett egy utalást arra, hogy a szavait nem a magyar emberekre, hanem Orbán Viktorra és a kormányra érti. Visszaolvasva az egészet, ezt bizonyos pontokon sajnos nehéz elhinni. Engedje meg, hogy öt rövid megjegyzéssel reagáljak önnek.
ÖN EGY UKRÁN VÁROS POLGÁRMESTERE. MI, MAGYAROK ELKÉPZELNI SEM TUDJUK, MICSODA SZENVEDÉSEKEN ÉS MEGPRÓBÁLTATÁSOKON MENNEK ÁT.
Országunk igyekszik az Ukrajnából érkező nem kevés menekültet befogadni és jól bánni velük, amíg vissza nem térhetnek a hazájukba. Én Budapesten élek, és nincs olyan pontja a városnak, ahol ne hallanám, hogy az önök nyelvén beszélnek az utcán nők, gyerekek, idősek. Szerencsére itt béke és nyugalom van, az ön honfitársai itt jó helyen és biztonságban vannak. Vigyázni fogunk rájuk. Ön, ott a háború kellős közepén, egy nagyváros élén nyilván dühös, indulatos és elkeseredett. Szerencsére nem tudom, milyen érzés lehet az öné, de érthető, ha az ember egy ilyen helyzetben nehezen uralkodik az érzelmein. Mégis arra kérem, próbálja meg, hiszen ön nem egy random Facebook-kommentelő, aki következmények nélkül belekiabálhat bármit a létezésbe, hanem egy egymilliós város polgármestere. Hatalmas felelőssége van!
2. Orbán Viktor sok szempontból különutas Oroszország-politikája minden bizonnyal csak fokozza az ukránok és ezáltal az ön elkeseredettségét és dühét, de érdemes tudnia, hogy ez a magyar társadalmat is megosztja. Egy dologban vagyunk biztosak, akármilyen politikai térfélen is állunk: békét szeretnénk minél előbb, és nem akarunk a háborúba belesodródni. Azt szeretnénk, ha a háború mielőbb megnyugtató módon véget érne, és nyilván nekünk itt a saját szeretteink, a saját országunk biztonsága a legfontosabb. Próbáljuk megérteni önt, de ön is értsen meg bennünket! És igen, érdemes lenne a kormánynak az ukrán nép felé erőteljesebben kifejezni a szolidaritását és óvatosabban fogalmaznia, de ha minden félresikerült mondatra így ugrunk, azzal csak olajat öntünk a tűzre. Önnek joga és lehetősége van a magyar kormányról szóló kritikáját elmondani (talán azt is érdemesebb kulturáltabban), de a magyar néppel kapcsolatos általánosításokra és vádaskodásokra semmi szükség.
A FENYEGETÉSE („HÁROM NAP ALATT KISÖPRÜNK BENNETEKET”) PEDIG – MIKÖZBEN AZ ÖNÖK IDE MENEKÜLT HONFITÁRSAIRA VIGYÁZUNK, ÉS SZERETETTEL BEFOGADJUK ŐKET – MEGENGEDHETETLEN!
3. Számtalan sértő kritikát fogalmaz meg a nemzetünkről. Igen, a magyar nép történelme során sok hibát és bűnt követett el, volt, amit saját magának, volt, amit a történelmi kényszernek köszönhetett, és legtöbbször ez a kettő összefolyt. Tény, hogy nem vagyunk makulátlanok, de egyik nép sem az, az önöké, az ukrán sem. Ezek egymás arcába vágása semmi jóhoz nem vezet. Összeveszni tudunk még jobban, de remélem, nem ez a szándéka. Nem tudjuk, mikor, de ez a háború is véget ér egyszer, és akkor majd mi, magyarok és önök, ukránok továbbra is itt fogunk élni egymás mellett. Milyen jó lenne, ha nem ejtenénk több sebet egymáson, ha jó szívvel tudnánk egymás felé fordulni!
4. Ukrajna legnyugatibb részén, a Kárpátalján sok honfitársunk él. Ezeket az embereket száz éve a történelem elszakította az anyaországtól, ami azóta is fájdalom számunkra és számukra is. De hogy ezt a fájdalmat mi nem az ukránok elleni gyűlöletként éljük meg, arra mi sem jobb bizonyíték, mint hogy számtalan magyar harcol most is a fronton, nemegyszer a legnehezebb pontokon. Ők az életüket áldozzák Ukrajna szuverenitásáért, talán épp most is elesik egy, miközben ezeket a sorokat írom. Ugye, nem hiszi, hogy ezek a hősök, akik nekünk nemzet-, önnek honfitársai, ilyen hangnemet érdemelnek?
KÉREM, PRÓBÁLJA MEG A MAGYARKÉRDÉST EBBŐL A SZEMPONTBÓL IS VÉGIGGONDOLNI!
5. Ön történelmi bűnökről beszél, amelyet mi, magyarok elkövettünk. Való igaz, követtünk el ilyeneket. A legnagyobbakat éppen a hazánk területén élő kisebbségekkel kapcsolatban. Jogos, hogy ezt a szemünkre olvassa, és nekünk ebből tanulni kell. De ha már megtette, hogy felhívta erre a figyelmet, arra kérem, támogassa minden erejével az Ukrajna területén élő magyar és más kisebbségek kulturális és közösségi jogainak biztosítását, védelmét és erősítését! Ami ellen felemelte a szavát velünk kapcsolatban, azt ne engedje meg a sajátjainak sem! Legyen biztonságban minden kisebbség Ukrajnában! Önre most óriási figyelem hárul. Két dolgot tehet, két irányba indulhat el: az indulatok további szítása vagy az egymás iránti tisztelet útján. Válassza az utóbbit! Mi, magyarok is igyekezni fogunk.