Általában a titkok nyitja,
Mindenki előtt tárva, nyitva.
Ha kellő pillanatban érkezel,
Mindenkiről lehullik a lepel.
A nyílt titok időnként olyan,
Mint nadrágba rejtett zsebkés,
Mert ha magától nyílik újra,
A megemlítése is gyakran mesés.
Így történhetett meg Európában,
Újra magukra találtak a nemzetek.
Hosszas, kitartó útkeresés közben,
A kultúrák sorsa ismét rendezett.
A nemzeti hovatartozás ismeretében,
Az identitás elnyeri kellő méltóságát.
A görög alapokon nyugvó hagyomány,
Hatványozza a sokszínűség kultúráját.
Ahogy az elsajátított ismeretek tisztelik
Egyéb műfajokban a jó szakembereket,
Úgy a hagyományaikat őrző nemzedékek
Csodálják a népszokásaikban eltérőeket.
A kölcsönös tisztelete a népművészetnek,
Több ezer év távlatában is életre kelnek.
Ismét művelik az újabb fiatal generációk,
Napestétől reggelig húzzák a talpalávalót.
Az Európában régóta honos művészetek,
Elfoglalják közismert méltó helyzetüket,
Úgy rendezhetünk ismét szép előadásokat,
Hogy kiteljesedhet benne a korhű változat.
A művészetek mindenkor tükröt tartanak.
A néző láthatja, hogy nincs új a Nap alatt.
Az ógörög színjátszástól a jó Shakespeare-ig,
Szatírával dúsított lett minden a velejéig.
A szülőföld szeretete a hazafiság egyenlete.
Európa újra a Kereszténység Nagy Családja.
A szívesen látott vendég az neki jóbarátja,
Összefogott hívószóra, mert Európa Patrióta.
